Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

Ebben az emlékiratban elénk tárul az a szomorú helyzet, amelybe a város az új szerzeményi politika következtében jutott. Az emlékiratban előadják, hogy alig van Magyarországon város vagy község, amelynek oly kevés kiváltsága volna, mint Budának. Ezzel szemben a terhek : a porció, a beszállásolás, a fogyasztási adó, a tized elviselhetetlenül nyomják a lakosságot, még az ivóvizet is drága áron fizettetik meg vele, a polgárok utolsó csepp vérét is kiszipolyozzák. A városnak magának sincs vagyona, tisztviselőit fizetni nem tudja, a megvett kamarai harmincadház kifizetéséért is a tanácstagok vállaltak saját vagyonukkal kezességet. A porció miatt minden nap várják a katonai executiót. Ezek alapján a meleg fürdők újbóli átengedését, az accisa és a tized elengedését, a telekkönyvek átadását és a harmincadház vételárával azonos értékű telek juttatását, s végül a katonai beszállásolástól való teljes felmentést kérik a kamarától.

86 Buda valóban súlyos helyzetben lehetett, mert még a kamarai adminisztráció is kénytelen elismerni a bécsi kamarához küldött véleményes jelentésében, hogy a város joggal árasztja el feljebbvalóit panaszokkal, rengeteg teher van a nyakán, ezzel szemben semmi privilégiuma, semmi jövedelme nincs. Egyenesen megrendítő, hogy a jogos panaszok mindeddig teljesen céltalanok voltak s semmi orvoslást nem nyertek. A sérelmeket orvosolni kell, mert a város nem fog betelepülni. A kamarai adminisztrátor természetesen elsősorban a porció és beszállásolás terhét tartja súlyosnak.

87 Már nem ennyire megértő a kamarai adminisztráció, amikor a város által 1695. március 1-én beadott kérelem pontjaira véleményezést ad a bécsi kamarának (1695. szeptember 24-én). Itt javasolja, hogy a kamara 2 melegfürdőt örökre adjon át a városnak, a polgárságot a rácok kivételével a gabonatizedtől mentesítse, a bortizedet azonban ne engedje el. Az accisa fizetésére is adjon néhány évre mentességet, a telekkönyveket azonban hagyja még kamarai kezelésben. A katonákat — véleménye szerint — a polgári házakból feltétlenül ki kell telepíteni.

88 Az adminisztrátor igyekezett tehát megvédeni a kamarai érdekeket, ez főleg a bortizedhez és a telekkönyvi jövedelmekhez való ragaszkodásában nyilvánul meg. Budán a mezőgazdaság ebben az időben majdnem kizárólag szőlőtermelésből áll, s a kamara jó érzékkel a gabonatized s nem a bortized elengedését javasolja. A telekkönyvek után pedig csak a következő években várhatók jövedelmek. A bécsi kamara 1695. október 17-én küldi meg határozatát a kamarai adminisztrációnak a kérelmi pontokra vonatkozólag, s ezt az adminisztrátor 1695. december 15-én közli a városi tanáccsal. Az eredmény meglehetősen sovány. A katonai beszállásolás ügyében a rendelet ígéretet tesz arra, hogy tárgyalni fog a haditanáccsal, a fürdőket karbantartás és helyreállítás kötelezettsége mellett három évre ismét átengedi, az accisát nem a város rendelkezésére bocsátja, hanem majd a lakosságot menti fel a fizetés alól, a tized elengedését, kivéve az irtványföldek után járó néhány évi mentességet, megtagadja, hasonlóképp a telekkönyv átadását is. Egyszóval mentesség az accisától s bizonyos kivételes esetekben a tizedtől, ebből áll a második 4* 51