Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

dését a török kiűzése után a súlyos adóterheken kívül a városi beneficiumok elvétele is akadályozza, hiszen ez nemcsak a város gazdálkodására, hanem a lakosság életszínvonalára is kihatással volt. A kamarai adminisztráció kezdetben a piaci helypénz-szedés, a mérlegdíj és a polgárdíjak szedésének jogával csak minimális jövedelmeket adott át a városnak, úgyhogy ezen a téren is állandó emlékiratokra van szükség, hogy e csekély jövedelmeket valamivel pótolhassák. Ezért kéri a város 1691-ben a két rácvárosi melegfürdő, a sörház átengedését és az érkező hajók után a révdíj szedhetésének jogát. A bécsi kamara 1691-ben át is engedi a két fürdőt és ezek karbantartására a révdíjat, azonban a jelentősebb jövedelmeket hozó sörházat a kamarai adminisztráció használja továbbra is. E bőkezűségét is egyhamar megbánta a bécsi kamara, mert 1694-ben azzal az ürüggyel, hogy a városi tanács a fürdőket nem hozatta rendbe, azokat a révdíjjal együtt visszaveszi.

83 A rossz állapotban levő fürdők egyébként sem hoztak sok hasznot a városnak.

84 A hatósági élet terén a kamarai adminisztrációnak úgyszólván a városigazgatás minden ágára kiterjedő gyámkodása szintén akadályozza a városi élet normális kifejlődését. Az adminisztrátornak a polgármester és a tanácsnokok megválasztásában döntő befolyása van, joga van ezenkívül a városi számadások ellenőrzésére is. A kamarai adminisztráció e kiterjedt hatáskörének segítségével mindent megtesz annak érdekében, hogy a város önkormányzati törekvéseit elgáncsolja, s ezáltal hatalmát, jövedelmeit, amelyeket csak a neoacquistica rendszer biztosít számára, megtarthassa. Mindezek a körülmények rendkívül feszült helyzetet teremtettek a város és a kamarai adminisztráció között, s ez a feszültség az 1694. évi polgármesterválasztás idejében hónapokig tartó viszályra vezetett. Bősinger Ferenc Ignác, Buda 1693. évi polgármestere, a városi önkormányzat legbuzgóbb harcosa, nem mondott le az év végén a csak egy esztendeig viselhető polgármesteri tisztségről, és a városi számadásoknak az adminisztrátorhoz való benyújtását is megtagadta. Az általa indított ellenállás fontosabb eredményeket ugyan nem hozott, de megtépázta a kamarai adminisztráció tekintélyét, s felszínre hozta a budai polgárság válságos helyzetét, az új rendszerrel való mélységes elégedetlenségét. 85 Mindezek a körülmények, az adóztatás túlhajtása, a városi jövedelmek elvétele, a város fejlődését akadályozó kamarai fennhatóság, súlyos helyzetbe hozták magát a várost és lakosságát is. E súlyos helyzetre világít rá Palm János Dávid bécsi udvari kamarai tanácsos jelentése is, mely szerint Budán 1694 végéig alig épült fel ház. A város fejlődése egyáltalán nem volt kielégítő, a lakosság. elkeseredése a végletekig nőtt, úgyhogy az elégedetlenség levezetésére, a város betelepítésének előmozdítására a bécsi kormányzat Budával kapcsolatos eddigi politikáján legalábbis látszólag változtatni kényszerült. Minderre akkor került sor, amikor a budaiak elkeseredése a súlyos adók, a fürdők és a révdíj elvesztése miatt a tetőpontra hág, és 1695. március 1-én a városi panaszokat együttesen tartalmazó emlékiratot küld fel a bécsi kamarához. 50