Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig
hez, Eszterházy Pál nádorhoz fordul hasonló kérelemmel. Eszterházy azt közli a várossal, hogy a porció elhárítása, illetve csökkentése dolgában nem tud semmit sem tenni, ezt az adót, a katonai beszállásolást s az egyéb terheket minden városnak viselnie kell Magyarországon. 54 Csupán egyszer mosolyog kissé a szerencse Budára ezekben az években. Heissler tábornok, főhadbiztos 1694-ben 333 Ft-nyi hátralékos porciót enged el a város kérelmére, s ezért a hálás városi tanács Heisslernek 6 akó 8 Ft-os jó bort, 1 borjút és 2 bárányt, Beck hadbiztosnak pedig 2 akó jó bort küld ajándékba. 55 Nem különb a helyzet 1696-ig egyéb adók, mégpedig a kamarai terhek ügyében sem. 1693-ban itt is minden mentesség általában megszűnik, jóllehet az adómentesség e terhek közül csak a tizedre vonatkozott. A kamarai terhekkel kapcsolatban már a porciókivetés előtt, amint láttuk, több panasz hangzott el. 56 Az adómentes években pedig Buda ezektől az adóktól is szabadulni akar, elsősorban a fogyasztási adó, az accisa beszolgáltatását tagadja meg a polgárság. A budai császári provizorátus 1689. november 7-én közli a kamarai inspektorral, hogy bizonyos idő óta a bort és sört kimérő polgárok, hasonlóképp a mészárosok a már elrendelt és a múlt év óta beszedett accisát befizetni vonakodnak. Azt állítják, hogy az ötévi adómentesség erre az adóteherre is vonatkozik. A kamarai inspektor e jelentés kapcsán közli a városi tanáccsal, hogy ilyen mentességet biztosító rendeletről nincs tudomása, és ezért az accisát szigorúan be fogják hajtani. 57 A dolog a bécsi kamarához kerül, ahol nem adnak igazat a budaiak vélekedésének. Kitűnik itt is, hogy az adómentesség csak részleges, csupán a telek, a ház, a szőlő és egyéb ingatlanok után járó terhekre (allein ad Fundum et onera reália) vonatkozik, de a kereskedelem és a fogyasztás után szedett adókra nem. 58 Úgy látszik, máshol is félreértésre kerülhetett sor, mert a Neoacquistica Commissio 1690. április 27-én rendeletben szögezi le, az újszerzeményi területeken senki sem mentes az accisa fizetésétől. 59 így a budaiak továbbra is fizetni kötelesek ezt az egyébként egyáltalán nem csekély adót, mely pl. az 1689. évben nemigen maradt el a kivetett — de be nem hajtott — porció mennyiségétől. Budára akkor, a rácokat is beleszámítva, 650 Ft porciót vetettek ki, míg a császári provizorátus 1689 január—augusztusra (tehát csak 8 hónapra) 364 Ft 82 kr. összegű accisa-jegyzéket juttatott el a tanácshoz. 60 Több alkalommal fordul a város a kamarához az accisa elengedése végett, így 1691 júliusában, de különösen 1693 január havában. A kamara, bár ekkor több kisebb engedményt juttat a városnak, így átadja két melegfürdő használatát és a révdíjat is (1691-ben), az accisát elengedni nem hajlandó. 61 Csupán a polgármester és a tanácsnokok kapnak 1694-ben mentességet alóla. A város azonban állandóan kérelmezi elengedését, s végül is 1696-ban sikerül más kisebb kedvezményekkel együtt ezt a mentességet bizonyos időre kiharcolnia, de akkor is olyan körülmények között, hogy lényegében az adómentesség sok más teher mellőzésével csak az accisára vonatkozik. 45
