Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig
A másik kamarai teher, a harmincadvám terén, melyhez a budai polgárok szintén az adómentesség reményét fűzték, a fogyasztási adóhoz hasonló bánásmódban volt részük. A harmincad beszedése különösen sértő és bántó a város számára, mert a harmincadmentesség a szabad királyi városok egyik fő kiváltsága a feudális korszakban, a fogyasztási adó pedig a városok egyik jövedelmi ágát képezi. Ilyen körülmények között a harmincad terén is a szokásos renitenciáról jelent 1692 január havában a császári harmincadbeszedő a kamarai adminisztrátornak. A jelentés szerint a városi lakosok az életszükségletre fontos árucikkek beszerzésének ürügyével árut hoznak be a városba, azzal kereskednek anélkül, hogy ezeket az árukat és ezt a kereskedést a harmincadosnak megvámolás végett bejelentenék. Sőt továbbmenve, a vámőröket, akik ilyen üzleteken rajtakapják őket, ocsmány szavakkal illetik. Az ilyenfajta árucsempészés egészen elharapódzott a környéken, egyesek ebből élnek. A kamarai adminisztrátor e jelentéssel kapcsolatban szigorú hangon ír le a városi tanácshoz, hogy a vámcsalókat a büntetéspénzen felül még az áru elkobzásával is büntetni fogják. 62 — Persze a budai kereskedők egyik fő jogos panasza, hogy őket mindenütt (Győrben, Pozsonyban) harmincadolják s e miatt a város kereskedését súlyos kár éri. A budai és más harmincadosokkal állandó hadilábon állanak s panaszaikat emlékiratokban hangoztatni nem is mulasztják el. 63 Említettük, hogy az 1689-től 1692-ig tartó adómentesség a porción kívül tulajdonképp csak a terméstizedre vonatkozott. Az egyházi tizedet szintén császári szolgáltatásként szedik be ebben az időben, erre vonatkozólag a budai kamarai inspektornak küldött 1686. november 5-i instrukció is intézkedett, amikor kimondta, hogy az újszerzeményi területeken minden jövedelem, katonai és egyházi igények kizárásával, a kincstárt illeti meg. Ugyancsak ebben az instrukcióban a kamara a papság eltartására is ígéretet tett. 64 A tizedet — amelyet egyébként a kamara (értsd a magyar kamarát) szokott ebben az időben az egyháztól bérbevenni — a katonaság ellátására fordítják, 65 s ezért fordul elő többször az, hogy a tized behajtásánál a hadbiztosság működik közre, persze a szokott erőszakossággal. Különben a tized beszedése körül nagy bajok vannak az újszerzeményi területeken, a török időkben bevezetett ún. török tizedet a kamara eltörölte, de ezek után császári tizedet sem hajlandók a jobbágyok fizetni, de a földesurak sem hajlandók beszedetni. 66 Budára 1690. május 12-én kivetik a szőlőtizedet, és eredménnyel, mert az inspektorátus azt jelenti a bécsi kamarának, hogy a tizedből a nagy nehézségek mellett csak Budán folyt be valami. 67 Az elkövetkező években azonban mentes a város a szőlőtized fizetése alól. 1693. október 5-én ezzel szemben megérkezik a kamarai adminisztráció szigorú rendelete, hogy az adómentes évek alatt a budai szőlősgazdák jól megszedhették magukat, s most már könnyen fizethetnek. E célból egy kamarai tisztviselőnek és egy megbízott polgárnak az összes termést össze kell írni, s az összeírás előtt senki a termését el nem adhatja. 68 46
