Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig
szüretelt szőlőtermést is eladják. Az adószedők a házat, a telket, az embert, a marhát, a szántót, rétet, szőlőt, sőt az ártatlan gyereket és a gyermeket az anyja testében is beletaksálják, hogy a szörnyű porciót a népből kipréseljék. 27 Renzing hadbiztosnak, aki 1689 februárjában Budán is tevékenykedett, embertelen procedúrái kínozzák a jobbágyokat, annyira kiszipolyozza és tönkreteszi a megyét, hogy a betelepült falvakból csak 60 maradt meg, a többi szétszóródott. Ha gyors közbeavatkozást nem kapnak, a vidék rommá és pusztasággá fog változni — adja elő siralmait a megyei porcióbeszedő bizottság egy másik emlékirata. 28 Maga Werlein inspektor is a legnagyobb felháborodás hangján ír a porcióbehajtás tortúráiról. Általában a kameralisták sohasem voltak jó viszonyban a katonasággal, mert a katonaság fosztogatásai a kamarai jövedelmeket is veszélyeztették. Nem fizetés esetén katonai executióval magát Werleint és a megyei tisztviselőket is zaklatják. A katonaság erőszakoskodása a megyei tisztviselőket is romlásba viszi — írja Werlein Bécsbe 1690. május 14-én, azért a megyei tisztviselők egyetemlegesen lemondtak tisztségükről. 29 Egy másik levelében — 1690. május 20-án — súlyos vádakat emel Wilfersheimb hadbiztos ellen, akinek passziói már tönkretették a vidéket, s aki az exequáló katonaságot Werlein házában, egy császári hivatalos helyiségben állomásoztatja. A szegény jobbágynál oly nagy az ínség, hogy semmit tőle beszedni nem lehet, az állatait elhajtja, eladja s nem fizetés esetén a megyei tisztviselőket veszik elő a hadbiztosok. Az alispán lemondott már — folytatja Werlein — mert nemcsak a szegény országnak, hanem a közszolgálatban állóknak is szenvednie kell az executiótól. 30 Mindenért a szegény népnek kell fizetnie, így magáért az executióért is, »Ó Istennek felelős ezért a dologért«— írja másutt Werlein—, sürgős intézkedést kér a katonaság ellen. 31 Könnyen érthető, hogy ilyen viharos porcióbehajtás mellett a budaiaknak nehéz dolguk volt adómentességük megőrzésében. A megyének nem volt ínyére a két város adómentessége, mivel a városokra eső részt a megyére kellett kivetni. Maguk a hadbiztosok is felhasználják a megyék városellenes hangulatát. Pest-Pilis-Solt megye 1691-ben újból kiveti a porciót Budára és a rácokra, mivel a város fizetni nem hajlandó, az alispán Areyzaga helyettes budai várparancsnoktól karhatalmat kér ellene. 32 A mentesítés ez évben is sikerül, azonban 1692-ben már kibírhatatlanul erős a nyomás Budára a porció miatt. Mindjárt a katonai esztendő elején, 1691. december 11-én védelmet kér a bécsi kamarától a hadbiztosság és a Pest megyei ispán ellen. 33 A hadbiztosok és a megye együttesen vádaskodnak Budára. Schweidler főhadbiztos azt hangoztatja, hogy méltánytalanság mindig csak a paraszt adóztatása, Buda ezekhez képest elég gazdag, a rácok fuvarozásból jól keresnek, tehát fizethetnek porciót. A megye is felhánytorgatja az ötévi adómentességet. Palm Dávid kamarai tanácsos pedig kifejti, hogy Buda adómentessége csak a rendes terhekre (communia onera), nem pedig a rendkívüliekre is vonatkozik, márpedig a porció az utóbbiak közé tartozik, tehát megfizetése Buda számára kötelező. A bécsi kamara meg is inog, 1692. 41
