Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

A nagybirtokos, nagytőkés osztály uralmának érdekében az ellenzéki pártok 23-án, az eddigi látszat-elllenzékieskedés helyett — nyíltan szembefordultak a sztrájkoló vasutasokkal és tevékeny részt vállaltak a sztrájk megszüntetésében, a vasúti forgalom megindításában. A függetlenségi és 48-as párt vezetőinek április 23-i értekezlete a hazafiasságra hivatkozva hívja fel a vasutasokat a forgalom azonnali felvételére.

115 Ugyanezen párt vezére, Kossuth Ferenc, az Egyetértés április 24-i számában a következőket írja : »nem lehet a leghatározottabban el nem ítélnünk a vasutasok sztrájkját, amely páratlan a maga nemében, mert ezelőtt a világon sehol nem sztrájkoltak államvasutak alkalmazottai.« A 13-as bizottság Vázsonyi Vilmos javaslatára az összes ellenzéki pártok segítségével kísérli meg a sztrájkolok munkába vezetését. Eredmény nélkül. A sztrájktanya feloszlatása és a király behívó parancsa fokozta a sztrájkoló vasutasok felháborodását. A sztrájkolok többsége még biztos volt a győzelemben, a tartalékosok behívását nem tekintette a sztrájk letörésének. A zuglói sztrájktanyát csoportosan elhagyó vasutasok a harc folytatása mellett döntöttek. * A politikai élettől rendeletileg távoltartott mozdonyvezetők, vasúti szolgák és alsó kategóriájú altisztek politikai látóköre a harc közben szélesedett, osztály öntudata növekedett. A sztrájk előtti hetek és a sztrájk első napjainak eseményei mindinkább nyilvánvalóvá tették a sztrájkolok előtt, hogy a polgári ellenzék pártjaitól semmit sem várhatnak. A zuglói sztrájktanya feloszlatása után öntudatosodásban gyorsan fejlődtek a fővárosban levő sztrájkoló vasutasok. Ennek egyik leglényegesebb mutatója, hogy 24-én hajnalban a vasutasok egy csoportjának küldöttei — a 13-as bizottság tudta nélkül — a Szociáldemokrata Párt vezetőihez fordultak, hogy a sztrájk sikeres, győzelmes befejezése érdekében megszerezzék a szervezett munkásság támogatását. A vasutassztrájk ezzel a lépéssel április 24-én elérte fejlődésének tetőpontját. A sztrájk további menete ettől kezdve döntően attól függött, hogy a Szociáldemokrata Párt hogyan fogadja a hozzá forduló vasutasokat. A Szociáldemokrata Párt, amely még a sztrájk másnapján sem tartotta igazi harcnak a vasutasok harcát, a »Népszava« szerint — a sztrájk tartama alatt »maga őrizkedett attól, hogy a maga segítségét oly tolakodva kényszerítse rájuk (a vasutasokra) a mint ezt Hock Jánosok tették.«

116 A Szociáldemokrata Párt vezetőivel ellentétben a párt egyszerű katonái, a szervezett budapesti ipari munkások a zuglói sztrájktanyán egyengették a sztrájkoló vasutasok öntudatosodásának útját. Valószínű, nem kis mértékben járult hozzá a sztrájk fejlődéséhez az ő lelkes felvilágosító és nevelő munkájuk. A szociáldemokrata vezérek 26* 403