Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

és szociáldemokrata munkások állásfoglalásának különbözősége legvilágosabban április 24-én mutatkozott meg. (További kutatás feladata felderíteni, hogy a szociáldemokrata párt alsó- és középfunkcionáriusai milyen mértékben helyezkedtek szembe a pártvezéreknek a vasutassztrájk idején tanúsított magatartásával.) A Népszava lenézően, a megvetés hangján írta a pártvezetőkhöz forduló vasutasokról, hogy „könyörögni jöttek hajnalban . . .".

117 A párt vezérei — a fővárosi szociáldemokrata munkások harcos hangulatának hatására — nem merték nyíltan megtagadni a vasutasok kérését. Azt ajánlották a sztrájkot folytatni kívánó vasutasok küldötteinek : „amennyiben a kormány Tisza miniszterelnök hazaérkezése után az amnesztiát megadná, a vasutasok kössenek békét. Csak ha a kormány oktalan makacskodna és még az amnesztiát is megtagadná, akkor igyekszik majd a párt a vasutasok ügyének a maga legmesszebbmenő akciójával is nyomatékot adni, hogy a vasutasok valamelyes eredményt érjenek el. . .".

118 A párt vezetői a továbbiakban kijelentették, hogy ilyen körülmények között is csak akkor foglalkozik a párt a vasutasok ügyével, ha a 13-as bizottság kéri a beavatkozását.

119 (Jellemző a szociáldemokrata párt vezetőire, hogy 24-én délelőtt Visontai Soma országgyűlési képviselőn keresztül értesítették a kormányt arról, hogy a sztrájkoló vasutasok hozzájuk fordultak és a szervezett munkásság támogatását kérték a sztrájk folytatásához.

120

) A párt vezetői tudták, hogy a 13-as bizottság a liberális burzsoázia eszköze és nem a memorandumokban foglalt követelések maradéktalan teljesítéséig sztrájkolni akaró tömeg képviselője. Ha ennek ellenére mégis ilyen feltételekhez kötötték a sztrájkba való beavatkozást, akkor ezt csak azért tették, mert számukra előnyösebb és kényelmesebb volt a sztárjkólók kérésének ilyen visszautasítása, mint a nyílt színvallás. A szociáldemokrata párt vezetői 24-én hajnalban nem gondolták, hogy ,,a kormány oktalan makacskodik és még az amnesztiát sem adja meg". Azt még kevésbé hitték, hogy a 13-as bizottság valaha is kérni fogja a párt segítségét. De amire nem számítottak mégis bekövetkezett. 24-én délben tartott minisztertanács úgy határozott, hogy semmiféle engedményt, még az amnesztiát sem hajlandó megadni a sztrájkólóknak. Amikor a sztrájkolok tudomására jutott a határozat, azok a sztrájk folytatása mellett döntöttek és kényszerítették a 13-as bizottságot, hogy felkeresse a párt vezetőséget és kérje a sztrájk folytatásához a hajnalban megígért támogatást. A pártvezetőség „visszautasította az utolsó szalmaszálba kapaszkodó bizottságot és elhatározta, hogy nem indítja meg azt a nagy akciót, (az általános sztrájkot) amelyre reggel még hajlandó lett volna."

121 A sztrájk letörése után a Népszava azzal indokolta a pártvezérek elutasító állásfoglalását, hogy lehetetlen lett volna hétfőn (25-én) reggelre meghirdetni az általános sztrájkot. »Miután a vasutasok küldöttei elvtársaink kérdésére kijelentették, hogy a hétfői nap folyamán sem tudják a sztrájkot fenntartani, ha 404