Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

A tárgyalások eredményeként a kormány bűnbocsánatot, a betiltott nagygyűlés engedélyezését ígérte. Kijelentette, hogy a Szolgálati Rendtartás megadása és a szövetség megalakulása ellen elvi kifogása nincs. A fenti engedmények betartásáért Vörös Iyászló saját személyével akart biztosítékot nyújtani. Ezzel szemben a kormány a szolgálat azonnali felvételét követelte. A tárgyalás eredményét a zuglói sztrájktanya résztvevőinek kellett volna jóváhagyni az április 21-i gyűlésen, de a »tömeg a leghatározottabban tiltakozott a békefeltételek pontjai ellen«. »Nem fogadjuk el, nekünk nem kell!« — hangzott mindenfelől. Korabeli források egybehangzó tudósítása szerint a kormány békefeltételei ismertetésekor »valóságos orkánja tört ki a szenvedelemnek. Nem lépünk szolgálatba addig, amíg az 1901. és 1903. évi memorandumunkban foglaltakat meg nem adják! Eleget bolondították már bennünket ! Megtelt csordultig a keserű pohár ! A szónok csak nagy üggyelbajjal tudta lecsillapítani a háborgó tömeget. . ,«

86 Az igen harcias hangulatban lefolyt gyűlés egyik a hallgatóság soraiból előlépett szónoka ezután így fogalmazta meg azokat a feltételeket, amelyek alapján a kormánnyal való tárgyalás megkezdődhet. »Mi nem szorulunk bűnbocsánatra, mi bűncselekményt nem követtünk el. . . Mi kormánygaranciát kérünk, hogy közülünk senkit a mozgalom miatt sem meg nem büntetnek, nem nyugdíjaznak, sem át nem helyeznek. . . Mi azt kívánjuk, hogy azok a tényezők, akik a mozgalmunk elnyomására, a mi törekvéseink meggátolására törekedtek, akik a közönséget hamisan informálták, akik meg akarták akasztani a mi jogos mozgalmunkat, huszonnégy óra alatt eltávolíttassanak.

87 Az 1904. évi januári előléptetéseket s a kinevezéseket 24 óra alatt publikálják s a létszám 30 százalékkal lépjen elő, az 1904 januárjában esedékes fizetési hátralékot azonnal fizessék ki, a már benyújtott eddigi, s a pótmemorandumban foglalt követeléseket 24 óra alatt teljesítsék.« S végül a feltételek között volt az a követelés is, hogy a vasutasok választott képviselői beleszólhassanak az új Szolgálati Rendtartás kidolgozásába.

88 Az április 21-i gyűlés szemléltetően bizonyította, hogy a sztrájkolok nagy tömege nem volt bizalommal sem a 13-as bizottság, sem az ellenzéki képviselők iránt. Hock János országgyűlési képviselő szerint »a tömeg nem bízott senkiben, sem bennem, sem a közvetítőben, (Vörös Ivászlóban), a 13-as bizottságban sem, ők a maguk erejében bíztak, hogy az Ő szervezett helyzetük meg fogja akasztani a forgalmat s ezáltal kényszerítve lesz a kormány velük megalkudni.«

89 A sztrájkoló vasutasok azzal, hogy elvetették a békítő tárgyalások eredményét, és új követeléseket állítottak, azzal, hogy kifejezésre juttatták a polgári ellenzék pártjai és az azok befolyása alatt álló 13-as bizottság iránti bizalmatlanságukat, csak az első lépést tették meg a harc eredményes folytatása érdekében. Tovább azonban nem mentek, nem választottak új bizottságot a sztrájk vezetésére, a kormánnyal való tárgyalás folytatására. A 13-as bizottság tagjai a sztrájkoló tömeg félrevezetése érdekében a gyűlésen nem szegültek szembe a tömeg követelé397