Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

egyszerre többen kiáltották: »A maga társát, Kacsot felfüggesztették! Csak nem fogja társait cserben hagyni!« A mozdonyvezető rövid gondolkodás után engedett a tömegnyomásnak és kijelentette, hogy : »ha a Kacsot felfüggesztették, akkor én sem megyek a vonattal!« Rákosrendező állomásfőnöke igyekezett csitítani az embereket, de senki sem hallgatott rá. Turtsányi Pál is »arra kérte a jelenlevőket, engedjék be a vonatot Budapestre«. A néhány perccel ezelőtt nagy lelkesedéssel fogadott »vasutasvezér« szavai már nem befolyásolták a vasutasok elszánt tömegét, amely forrongó tömegből ezekben a percekben élre álló és a további harcra buzdító új vezéreket, új hősöket követett. Amikor a mozdonyvezető a vonatot az állomásfőnök utasítására, Turtsányi beleegyezésével el akarta indítani, Bohus Mihály váltóőr, Pázmány Lipót kisegítő fékező, Tóth Pál állomásmálházó példájára s felszólítására a jelenlevő vasutasok a vonat elé rohantak és a sínekre feküdtek.

52 El voltak szánva arra, hogy a vonatot csak testükön keresztül engedik el Rákosrendezőről. Ekkor hangzott el a harangjelző berendezésen a 7-es számú, »minden vonat megállítandó« harangjelzés. A jelzés hallatára a jelenlevők az ügyeletes tisztviselők karjáról letépték a szolgálati jelvényt, elsötétítették a központi váltóállítótornyot, eloltották a váltólámpákat. Az állomáson tartózkodó vonatok légfékjeiből kiengedték a levegőt, leeresztették a mozdonyok tüzét és vizét. Megkezdődött a vasutasok nagy küzdelme. Az állomásfőnök és az állomás tisztviselőinek ellenállása eredménytelen maradt. Rákosrendező pályaudvaron a sztrájkoló vasutasoké volt a hatalom. A vasúti harangjelző berendezések a 7-es számú jelzést, a vasúti távirdagépek a sztrájkra szólító felhívásokat továbbították állomásról-állomásra. * Elsőnek a nyugati pályaudvar dolgozói értesültek a rákosrendezői eseményekről. A hír hallatára a Nyugati Főműhely

53 munkásainak egy része azonnal elindult a sztrájkoló rákosrendezőiekhez. A Nyugati pályaudvaron dolgozó vasutasok csatlakozását meggyorsította, hogy e pályaudvar rendőrfelügyelője 19-én este azt az utasítást kapta : rendőreivel utazzon Rákosrendezőre a sztrájk letörésére. Amikor a nyugati pályaudvar mozdonyvezetői megtudták, hogy miért akarnak a rendőrök Rákosrendezőre utazni, megtagadták a szolgálatot. Kijelentették, hogy egyetértenek rákosrendezői társaikkal. A Rákosrendezőre gyalog érkező rendőrfelügyelő rendőreivel a stráj kólókat kiszorította az állomásról, azonban a forgalom mégsem indulhatott meg, mert sem a rákosrendezői vasutasokat, sem a Nyugati pályaudvar mozdonyvezetőit nem lehetett a szolgálat felvételére kényszeríteni. Az elszántabb sztrájkolok több helyen megkezdték a vasúti sínek felszedését, hogy megakadályozzák az esetleges sztrájktörők vagy a katonavonat közlekedését. 389