Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Vadász Sándor, A fővárosi vasasok századvégi szakszervezeti mozgalmának történetéhez (1890—1899)

opportunista vezetőinek, bogy annak segítségével befolyásolják a munkásokat, hogy ne kövessenek el »meggondolatlan tetteket«. Eddigi tárgyalásunk során nem foglalkoztunk a Szakszervezeti Tanács működésével, amelyet 1898-ban újjászerveztek, hogy alkalmas legyen a szakszervezeti mozgalom irányítására, összefogására. Már 1892-ben létrehozták, de fennállásának első időszakában (lényegileg 1897-ig) nem volt képes komoly tevékenység kifejtésére. Csak az 1897-es évben következett be bizonyos fellendülés a működésében. A Vas- és Fémmunkások Szaklapja 1897. november 4-i számában arról számolt be, hogy összehívták a szakszervezetek választmányait és egy ötös bizottságot választottak a program kidolgozására. A kidolgozott program szerint a Szakszervezeti Tanács elsőrendű feladata a szervezetlen szakmák kézbevétele, megszervezése. Ellenállási alap megteremtését tűzték ki célul, továbbá a rokonszakmák közötti szövetségek létrehozását. A további pontok a szaksajtó rendezésére és egy szakszervezeti kongresszus összehívására vonatkoznak. Pár hétre rá, 1898. január 2-án ismét összehívták a szakszervezetek választmányait. Az értekezlet végrehajtó bizottságot választott, amelybe Teszársz is bekerült mint a vasasok képviselője.

74 A rendőrségi évkönyv szerint az értekezlet határozatait, amelyen különben 28 szakma 200 küldöttje vett részt, nem sikerült végrehajtani az 1898-as évben.

75 Csakugyan nem lehet beszélni azonnali változásról, azonban a januári értekezleten résztvett küldöttek nagy száma, valamint más tények is arra utalnak, hogy a Szakszervezeti Tanács komoly erőfeszítéseket tett, hogy a szakszervezeti mozgalom tényleges vezetőjévé váljon. A Vas- és Fémmunkások Szaklapja kiadói jogát 1897 végén Teszárszra ruházta át Izrael Jakab, igya lap 1898. január 1-től már az ő kiadásában jelent meg.

76 Az időpontok is nagyon egybevágnak: Teszársz, aki tagja volt az ötös bizottságnak, éppen a tanács újjászervezése idején vette át a vasasok lapját. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a szaklap közvetlenül a szakszervezeti tanács kezébe került. Jellemző, hogy éppen a vasmunkás lapban jelent meg az a cikk, amely a Szociáldemokrata Párt vezetőinek egyik legopportunistább megnyilatkozásának tekintendő. A lap 1898. augusztus 28-i száma cikket közölt I,assalle halálának évfordulója alkalmából. A cikk Marx örökségének, életművének megtagadását jelenti. I/assalle-t dicsőíti, aki megtanította a munkásokat »simulni«, a mai (értsd : kapitalista) társadalom törvényeihez. Az 1899-es év elején megbukott a Bánffy-kormány. Bukása után, május 21—22-én ülésezett a szakszervezetek első országos kongresszusa. A kongresszust a Szakszervezeti Tanács készítette elő. A végrehajtó bizottság jelentése szerint a fennálló 126 szervezet 23 603 tagot számlált. Jászai szerint ezt a számot egy hevenyészett kimutatás alapján állapították meg. Később, 1901-ben aztán új összeírást tartottak, amely szerint a magyar szakszervezeteknek összesen 8 666 tagja volt. Ez viszont kevés, mivel sok szervezet nem szolgáltatta be a kiküldött kérdőíveket.

77 368