Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Vadász Sándor, A fővárosi vasasok századvégi szakszervezeti mozgalmának történetéhez (1890—1899)

adók ragaszkodnak a 12 órás munkanaphoz, napi 1 óra ebédidővel. A vasárnapi munkaszünet egyezkedés tárgyát képezheti. Ugyanakkor a mesterek kijelentették, hogy aki nem fogadja el feltételeiket, augusztus 4-től elbocsátottnak tekintheti magát. Augusztus 10-én folyt le a segédek döntő fontosságú gyűlése. Az elnök feltette a kérdést : Elfogadják-e a mesterek határozatát? (Ti. a 12 órás munkanapról). »Mire a jelenvoltak egyhangúlag nemmel feleltek.« (Az eredetiben is aláhúzva.) Ezzel a sztrájk kezdetét vette, habár a gyűlés ezt így nem mondta ki.

13 Az 1880-as években a szakszervezeti mozgalom jelentős előrehaladást tett. Ekkor alakultak meg azok a vasmunkás egyletek, amelyek alapját képezték az 1890 utáni szervezkedésnek. Már 1877-ben létrehozták a vas és ércmunkások szakegyletét.

14 A vasöntők 1884-ben alakították meg betegsegélyző és temetkezési egyletüket.

15 A budapesti esztergályossegédek 1881-ben egy önképző egylet alapszabályait terjesztették fel, amely munkaközvetítéssel is kívánt foglalkozni. A tervezet szerint minden magyar esztergályossegéd tagja lehet az egyletnek. Még ugyanabban az évben jóváhagyták a tervezetet.

16 A 80-as évek végén a Magyar Munkás Naptárnak a szakegyesületi mozgalom eredményeiről közölt ismertetéséből kitűnik, hogy majd minden szakmának megvolt a betegsegélyző egylet mellett a maga önképző vagy szakegylete, de a legjobb erők a segélyezés ügyén fáradoztak. A jól működő szakegyletek között tesz említést a vas- és fémáru munkások szakegyletéről.

17 Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a múlt század 70—80-as éveiben a vasmunkások elsősorban betegsegélyző és önképző egyleteket alakítottak. Ezek még nem fogták át a gyári munkások széles tömegeit. Igen nagy felelősség terheli az Általános Munkáspárt vezetőit és az Általános Munkás Betegsegélyző Pénztár funkcionáriusait, akik nem álltak élére a kétségtelenül megnyilatkozó spontán törekvéseknek. A munkások körében történtek kísérletek arra vonatkozólag, hogy egy budapesti szakma, sőt az egész ország munkásait (egy iparágban) egységes szervezetben tömörítsék. Alakultak ugyan szakegyletek, de a hangsúly még mindig a segélyző egyletek alakításán volt. Mindezek ellenére ezekben az években jöttek létre az első vasas szakegyletek, amelyekből a későbbi szakszervezetek kifejlődtek. Az 1889—90-es évek fordulópontot jelentenek a nemzetközi munkásmozgalom történetében. A múlt század 70—80-as éveiben sikerült létrehozni több országban szocialista munkáspártokat. A munkások forradalmi megmozdulásai arról tanúskodtak, hogy új fellendülés következett be. Lehetővé vált új Internacionálé alakítása. A II. Internacionálé első kongresszusát Párizsban tartották meg. A résztvevők behatóan megvizsgálták az egyes országok munkásosztályának helyzetét. Nagy jelentőséggel bírt a munkásmozgalom végcél352