Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Vadász Sándor, A fővárosi vasasok századvégi szakszervezeti mozgalmának történetéhez (1890—1899)

jának meghatározása. A kongresszus határozata kimondta, hogy a végső cél a szocialista társadalom megteremtése. Ugyanakkor nagy figyelmet szentelt a részletkövetelésekért, a munkásvédő törvényekért folytatott harcnak. A munkások helyzetének javítása végett határozatot hozott a 8 órás munkanap kivívásáért, a munkabérek emeléséért és a gyári termékekkel történő bérfizetés rendszerének megszüntetéséért folytatandó harcról. A II. Internacionálé alakuló kongresszusán meghirdetett célkitűzések élénk visszhangra találtak a magyar munkások körében. A szociáldemokrata szerzők, a rendőrségi jelentések, általában a korabeli források megegyeznek abban, hogy a párizsi kongresszus felhívása soha nem látott mozgást, élénkséget idézett elő a magyar munkásmozgalomban. Különösen a 8 órás munkanapért folytatandó harc jelszava ragadta magával a munkásokat, ami igen érthető, tekintetbe véve a 12—14 órás munkaidőt, a vasárnapi munkanapot. Ekkor vette kezdetét a munkások gazdasági érdekeit védelmező, a sztrájkokat támogató szakszervezetek létrehozása. Ebből a szempontból is nagy jelentőségű a szociáldemokrata párt megalakulása, amely támogatta, irányította a szakszervezeti mozgalmat. Mielőtt rátérnénk a 90-es évek szakszervezeti mozgalmának vizsgálatára, még egyszer szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a megelőző évtized munkásegyesületei, gazdasági harcai nélkül az említett fellendülés nem következhetett volna be. Még a szociáldemokrata párt létrejötte előtt megindult a harc az egyes szakmák munkásait tömörítő szakszervezetek megteremtéséért. Az újonnan alakított párt egyik első vezetője, Engelmann már egy 1889 októberében tartott értekezleten síkra szállt a szakszervezkedés szélesebb alapokra helyezéséért, a szervezetek kölcsönös támogatásáért sztrájk esetén. A következő év januárjának első napjaiban, 5-én, a budapesti bádogossegédek gyűlést tartottak. Elhatározták, hogy érdekeik védelmére új egyletet alakítanak. Két utat jelölt meg a gyűlés : vagy a meglevő bádogos munkás betegsegélyző egyletet alakítják át, vagy új bádogos munkás szakegyletet létesítenek. A gyűlésen különben Engelmann is felszólalt, aki maga is bádogos volt. Az első út nem bizonyult járhatónak, mivel a régi választmány — kicsinyes féltékenységből — megakadályozta az alapszabályok módosítását. Végül is a kezdeményezők külön egylet létrehozására kényszerültek, amely március 23-án tartotta alakuló közgyűlését. A gyűlés elfogadta a kidolgozott alapszabálytervezetet, egyetlen módosítással : Országos jellegű legyen az egylet, és ezt a címben is juttassák kifejezésre. így az egylet »A magyarországi bádogosmunkások, légszesz és vízvezeték felszerelők szakegylete« címet kapta.

18 A belügyminisztérium 1890 júniusában jóváhagyta az egylet megalakulását.

19 A vasöntők ugyanezen év nyarán több gyűlést tartottak, amelyen egy szakegylet létesítését határozták el. A munkások megkísérelték azt is, hogy az egész gépipar vasmunkásait egy szakszervezetbe tömörítsék, de ez nem sikerült, mert az uralkodó körök megakadályozták az ilyen szélesebb alapon álló szakszervezetek alakítását. 23 Tanulmányok Budapest múltjából 353