Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Ybl Ervin, A budai várpalota helyreállítása a XIX. század derekán

A főhercegi lakosztály dekorációs terveit Josef I^angon kívül A. Heller, L,a Vigne és J. Zentner is aláírták. Csak zártságuk árulja el, hogy nem rokokó időkből valók, hanem a XIX. század ötvenes éveinek elejéről. A romantika előtt nem a vonalak föloldása felé hajló barokk, mint a rokokó előtt, hanem a szigorúbb, zártabb klasszicizmus uralkodott. Az elsődleges rokokó lazább, önkényesebb, szellemesebb, mint a romantikus rokokó. A XVIII. században az ornamentika nem rátett dísz, mely levehető a keretről, a fölépítés vázáról, hanem a játszin hajladozó vonalak együttese maga a szerkezet. A fehér mennyezetek a palotában hullámos Blondel-képkeretekre emlékeztetnek. Virágfüzérek fonják át őket. Mindegyiknél a belső vonal a leghajlékonyabb. A mező közepén szabálytalan rozetta kagylóból, füzérekből, virágokból, kacsokból képezve. Schönbrunn lehetett a minta, a rokokó változatait ismétlik (27—29. kép). A mennyezetek a főhercegi lakosztályban is gazdagok, csak a faldísz zártabb, szárazabb. A fehér falakon mindenütt aranyozott keretbe foglalt, színes, virágos kárpitok. A keret függélyes vonalai középen sokszor átfonva. Fölfüggesztett virágfüzérek törik meg a fehéren maradt, nagyobb falakat. Az applique-ok (fali világító testek) a cirádákból nőnek ki a tükrök oldalán. Kereteik különösen gazdagok, alattuk egy-, két-vagy háromlábú konzolasztal (30—33. kép). Albrecht fogadójában a két tükör konzolja kétfejű sasokból stilizálva. Ez is romantikus gondolat (34. kép). A néhol alkalmazott falpilaszterek rokokó-módra alul-felül és középen föloldódnak, mint a 17. teremben. A függönydrapériák leginkább árulják el a romantikus időket. Idefelé hullámos carniche-uk közepén rocaille- (csigás) dísz vagy címer (35—40. kép). A függöny drapériái 2—2 furulyába csavarodnak, fölfüggesztésük, esésük romantikus. A II. emelet faldíszei, mennyezetei egyszerűbbek, de a kis főhercegnők termeiben a mennyezetek keretvonalai még hullámosabbak, belül a mezejük kisebb. Itt még erősebben érezzük a romantikát. A díszterem, a későbbi trónterem (41. kép) falait mindenütt fehér műmárvány borította sárgás, erezett, nagy betétekkel. A fehér márványkandalló fölött és a későbbi, Hauszmann tervezte árkádok pillérein óriási tükrök, oldalaikon többágú bronz falikarokkal. Mind a márvány falbetéteknek, mind a tükröknek csak oldalai függőlegesek, alsó és felső keretük vonala rokokó módra játszin hajladozik, közepét csiga vagy más aranyozott ornamentum hangsúlyozza. A márványbetétek közepén vagy sokágú falikar vagy virágfüzér. A sarkain lekerekített fehér ajtók fölött medaillonos szupraportok hullámos, tördelt, kettős szemöldökkel, melyet rokokó kagyló koronáz. Csak a vízszintes, de medaillonoktól megszakított, gyámokon nyugvó koszorú-párkány árulja el, hogy a terem kiképzése eredetileg copf-stílusú volt. A fehér mennyezet hornyába füzérdíszes nagy medaillonok vágódnak be, a terem két keskeny oldala középen rácsos, kartusos, ornamentális kompozíció. Mind ez, mind a három mezőre tagolt mélyített mennyezetkiképzés egyenes vonalú, kettős keretükkel, behorpadt, sarkaikon rokokós kartu324