Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gyömrei Sándor, Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság : A Magyar Kereskedelmi Társaság

szenvezett a Kereskedelmi Társasággal úgyannyira, hogy amikor az Augsburger Allgemeine Zeitung a Védegyletet támadva 1844. nov. 5-i számában azt írta : »Felőle is nemsokára azt lehet mondani, mint a Magyar Kereskedelmi Társaságról, hogy ti. boldog emlékezetű« a »Jelenkor« erre azt jegyezte meg; »Fennáll a Társaság, sőt előre is halad, ameddig a mostani igazgatóság és választmány, vagy ehhez hasonló értelmiségű és becsületességű kormányzás intézi ügyeit«.

82 Az első közgyűlés után az alapszabályokat átdolgozták. Ez az alapszabálymódosítási müvelet annál fontosabb, mert a kidolgozására kiküldött bizottság munkáját Kossuth Iyajos szövegezte.

83 Felfelé annyi engedményt tettek, hogy a nádor és a kancellária által kifogásolt »önálló nemzeti« jelzést kihagyták a társaság célját tartalmazó paragrafusból. A bizottság jelentése ellene van annak, hogy a társaság egyelőre osztalékot fizessen. Addig, amíg az egész részvénytőke be nincs fizetve, szükséges, hogy az osztalék által az amúgy is csekély erő ne csökkentessék, sőt inkább »az osztalék tőke a lehetőségig gyarapíttassék és ekként az intézetnek szilárdabb hitel szereztessék«. Ez a javaslat végül nem ment keresztül, ami kitűnik abból, hogy a társaság már az első üzleti év végén kamatot is, osztalékot is fizetett a részvényeseknek. Az alapszabálymódosítás túlnyomó nagy részében formalisztikus vagy stiláris jellegű. A változtatásoknak nem lett gyakorlati jelentősége, az igazgatásra vonatkozó módosítás kivételével. Igen nagy fontosságot kell azonban tulajdonítani a társaság vezetésére vonatkozó szakasz gyökeres megváltoztatásának. Erről a Kossuth szövegezte megokolás a következőket mondja : »A kereskedés természetében fekszik, hogy az kollegiális, vagy testületi ügyvitelt nehezen tűr. Örökös gyűléskedés útján kereskedni nem lehet. Úgyde viszont a Társaságok természetében fekszik, hogy egyes ember belátásának vagy szerencséjének egész lételüket minden ellenőrzés nélkül alá nem rendelhetik. E két tekintetet összhangzásba hozni vajmi nehéz . . . Azt mondani : bízzunk mindent egy emberre, de vessük őt szoros felelősség alá, kereskedői téren nem elegendő . . . Az igazgatóság álljon egy igazgatóból, ki mellé a választmány az igazgató megegyezésével választandó két helyettes cégvezetőt nevezzen . . . Azonkívül legyen a Társaságnak hét tagból álló felügyelő választmánya. Az igazgató intézi a Társaság ügyvitelét, de felelősséggel tartozik, hogy az alapszabályokhoz és a választmánytól időnként nyert utasításokhoz magát szorosan alkalmazandja . . . Köteles a választmánynak legalább havonként előterjesztést tenni, miszerint ez normatív utasításokat adhasson és ha kell az igazgató felelősségét valósíthassa. A választmány hatósága tehát a felügyelés és ellenőrzés tisztjét foglalja magában . . .« Ebből látszik, hogy a módosított alapszabály a tulajdonképpeni hatalmat a társaság egyedüli igazgatójára ruházta át, a másik két igazgató a helyettes cégvezetői hatáskörrel volt kénytelen megelégedni és a választmány jogköre alig valamivel haladta meg a későbbi részvényjogban megszabott felügyelőbizottság hatáskörét. A társaság további 218