Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gyömrei Sándor, Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság : A Magyar Kereskedelmi Társaság

nak kellett véleményt formálni elsősorban a felhívás kinyomtatásának engedélyezése és csak másodsorban az alapszabályok jóváhagyása tárgyában. A kancellária aránylag gyorsan késztilt el véleményének megszövegezésével. Majláth kancellár kifejtette azt az aggodalmát, hogy rossz vért szülne az országgyűlés székhelyén, ha a kinyomtatást késleltetnék és ezért javasolta ennek engedélyezését, az »önálló nemzeti kereskedésre« vonatkozó hivatkozás kirekesztésével. Az engedélyirat kiadására nem is tett javaslatot.

67 A nádor maga is szükségesnek tartotta a kinyomtatás megengedését, mert csak ezeknek terjesztése által állapítható meg, vajon a társaság létesítése sikerül-e vagy sem.

68 A kancellária véleménye ellenére azonban a cenzorok nem kapták meg a felhatalmazást a kézirat átengedésére, és az engedélyokirat kiadása is késett. A pesti Váltótörvényszék azonban nem vizsgálva a királyi engedélyezés megtörténtét, szeptember 4-én bejegyezte a társaság cégét az 1840 : XVIII. t. c-nek megfelelően.

69 Négy nappal rá Vay már cenzúrálatlan körlevélben fordult a megyékhez és a városokhoz a társaság pártolása érdekében. »Az időről-időre növekedő pénztelenség a legáltalánosabban érzett nagy bajunk«, majd így folytatja : »ha léteznek is kereskedést helyesen óvó törvények, ha utak is építtetnek, de ha kereskedők nem lesznek, nem lesz kereskedés. Ezt érezve majdnem az egész törvényhozás, meleg pártolással vette Szabó Pál tervezetét«.

70 A körlevelet Kossuth szeptember 11-i vezércikkével kísérte, majd látva a kereskedői körök feltűnő tartózkodását, szeptember 21-én »Még két ellenvetés« с vezércikkében igyekezett őket meggyőzni az alakulás szükségességéről. »A társaság munkásságát nem szorítja Fiúméra, munkálkodásának azon szerencsétlen esetben is volna mezeje, ha közlekedési eszközeink a jelen szomorú karban maradnának.« Arra az ellenvetésre, hogy a társaság munkaköre sokkal szélesebb, mintsem azt betölteni képes, és hogy jobb lett volna kevesebb üzletágra szorítkozni, azzal válaszolt, hogy ki kellett tűzni az egész célt, hogy válogatni lehessen. A részvényjegyzés mégsem ment a kívánt ütemben. A kereskedők eleinte feltűnő tartózkodást mutattak, mert inkább versenytársat, mint segítő társat láttak a Társaságban. Az év végéig aláírt 443 000 Ft névértékű részvénytőkéből mindössze 15 000 Ft-ot jegyeztek kereskedői részről, nem számítva Szabó Pál jegyzését. Ebből Ullmann Móricz egymaga 10 000 Ft-ot.

71 A pozsonyi első összejövetelen jelen volt öt ottani kereskedő közül csak Schertz Fülöp lett a társaság részvényese. Igen jellemző a komáromi Biztosító Társaság igazgatójának negatív válasza, amelyben sajnálattal közli, hogy minden törekvés ellenére a Magyar Kereskedelmi Társaság iránt kevés érdeklődés mutatkozik, és kivéve azt a néhányat, akik a Biztosító Társaság közgyűlésén az ívre magukat feljegyezték, nem sikerült sem a Társaságot, sem annak egyes részvényeseit az aláírásra rábírni.

72 Pedig a komáromi Biztosító Társaság, amely a dunai hajók és rakományaik biztosításával foglalkozott, az ország legjelentékenyebb terménykereskedőinek alapítása volt. Mégsem lehetett rájuk számítani a Magyar Kereskedelmi Társaság létre215