Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Szilágyi János, »Barbár« betörések és belső harcok Aquincum terében

e mellett egész sorozat távolságmutató kőoszlop

83 jegyzi fel azt, hogy az utak és a hidak újjáépítésére szükség volt. Eszerint alig egy évtized során elkoptak volna azok a puszta használat révén. Különös, hogy a megelőző bő évszázad folyamán ugyanezek az utak és hidak egyszer sem »omlottak össze a régiségüknél fogva«, illetőleg egyetlen feliratos adat sem jegyzi fel azt, hogy hidakat és utakat a puszta igénybevétel elkoptatott volna. A mai tapasztalat szerint is még a fából épített hidak sem szorulnak egy emberöltőn belül olyan jelentős javításra, amit a normális kopás követel meg. Egyébként ezeket az adatokat nemcsak Aquincum szűkebb térségén belül találjuk, de pl. Brigetio

84 és Savaria

85 terében is előkerültek már oltárkövek a 228—229. évekből. Az utak helyreállítása ebben az időben Brigetiótól Titel környékéig volt szükséges, amint a mérföldjelző kőoszlopok

86 tanúsítják. Viszont nem ismerünk feliratos feljegyzést arról, hogy az erődített táborokon belül történtek volna ekkor rombolások. Határmenti őrtornyok újjáépítésére sincs adatunk ebből az időből. Ezért talán inkább belső harcokra, mint »barbár« betörésekre kell gondolnunk, amikor ezen kőemlékek hátterét kutatjuk (2—3. kép). A 232—233. években az aquincumi légiónak jelentős része a birodalom K-i tartományaiba behatolt ellenség ellen harcolt.

87 Az elvonulás már a megelőző esztendő folyamán megtörtént. Erre utalhat egy óbudai oltárkő,

88 amelyet a »centuria géniuszának« emeltek, alighanem buzdításként. A légió alparancsnoka is ekkor állíthatott hódoló kőemléket

89 az »illyr Herculesnak«, ami bizalmat jelképezhetett az elvonuló csapatok hősiességében, esetleg elismerést ez iránt. A hadrakelt sereg visszaérkezésének idejét a 233. évben emelt oltárkő

90 jelezheti, amelyet a császári pár »üdvéért és hazatéréséért« a légió főparancsnoka állíttatott. A 234. év körül teljesített fogadalmak

91 egyszerűen a visszatért katonák háláját fejezhetik ki. Figyelemre méltó azonban az, hogy Severus Alexander császár a helytartó intézkedésén keresztül »balneum a solo . . . fecit«, vagyis »egy fürdőt építtetett a föld színétől kezdve . . .«, mégpedig az aquincumi légió területén, azaz az ún. canabae és az erődített tábor területén kívül, de ennek nyilvánvalóan szomszédságában.

92 Az új szórakozóhely építtetése jutalmul szolgálhatott a kisázsiai harctéren jeleskedő légiónak, amely ezenkívül ezért nyerhette el a Severiana jelzőt is. Szerintünk azonban nem kell feltétlenül alapjaiból újonnan építtetett fürdőre gondolnunk, hanem a föld színéig lerombolt régi épület újjáépítésére. A Vác—Hartyánban

93 és Pákozd határában

94 talált éremkincsek lelőhelyeinek irányvonala ugyanekkor jelzi a meggyengített légió térségébe betört ellenség útját. Az ellenség tehát a légiói városnál is végzett rombolást az előbbi adat szerint. A börgöndi éremlelettel kapcsolatban már korábban hasonló történeti háttérre gondoltak. A 236. év körül az aquincumi légió a környező népekkel vívott harcokat.

95 Ezek során osztagai azoknak földjére is benyomulhattak. A 236—238. években

96 is több fogadalomteljesítés történt Aquincum körzetében. Feltűnő azonban az, hogy egyik esetben a légiói juhnyáj 18