Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Mályuszné Császár Edit, Kelemen László színháza

mindennapi kérdést sem kell szem elől tévesztenünk, hogy a magyar társulatnak alig volt könyvtára, tehát elsősorban az került színre, amihez hozzájuthattak. Valakinek az ismerősök közül — valószínűleg a kegyesrendiek pesti gimnáziumának, mert Simái is, Bárány is piaristák voltak — megvoltak Brühl színművei eredetiben, adtak, ill. fordítottak tehát Brühlt. — Mikor Ráday Pál kapcsolatba kerül a magyar együttessel, öccse születésnapi ajándékul, vesz neki egy német színműtárat.

39 Amint a társulat olyan összeköttetésekhez jut, ahonnan módjában áll eredeti darabokat kikölcsönözni, mindjárt változatosabbá válik a műsora. Különösen feltűnő ez a Buschsal való együttműködés idején. Az előadott színművek mind polgári környezetben játszódtak. Elsősorban a játék technikai megoldása miatt, de talán eszmei indok alapján is : »könnyel telik szemünk, ha azon (ti. a színpadon) a körültünk történt dolgokat látjuk és ha a magunk környülállásit a játékszínben újra feltaláljuk«.

40 A magyar színtársulat életének első hónapjában megjelent már a színpadon a nemzetközi színházi világ félszázadon át koronázatlan királya : Kotzebue. Embergyúlölés és megbánás с darabja, mint mindenütt, nálunk is azonnal kasszadarabnak bizonyult. Ez az érzelgős és a lélektant lépten-nyomon arculcsapó színmű ríkatta meg II. Józsefet, és ragadta magával, oly más ország, viszonyok és gondolkozásmód közepette, az ifjú Thackerayt ; ezt a színmüvet hirdették, agyonjátszva, agyonolvasva, húsz évvel később is remekműnek a magyar vándorszínészek plakátjai ; s akkor, a XVIII. század utolsó éveiben, miközben a Bastille-t lerombolták és a király után Danton és Desmoulins is a vérpadra lépett, ez a színmű alapította meg a reakciós, cinikus német író világhírnevét.

41 A pesti német színház, a Menschenhass und Reue 1790-i bemutatója után évről évre kihozta a legújabb Kotzebue-darabokat, csaknem mind sikerrel, s a magyarok siettek követni példáját. Ha nem volt kéznél Verseghy, aki művészi formába öltöztesse magyarban is a németül oly könnyen pergő sorokat, lefordíttatták kontárral vagy fordítottak a színészek maguk, de Kotzebuenak mennie kellett, mert a neve egyértelmű volt a jó bevétellel.

42 Kotzebue nagy színpadi dicsősége is egyike azoknak a titkoknak, amiket csak egy kortárs vallomásai fejthetnének meg előttünk ; vígjátékai, helyzetkomikumukkal, ma már naivan hatnak, társadalmi drámái vagy szomorújátékai pedig éppen elborzasztanak erőltetett fordulataikkal és hamis pátoszukkal. Egyik magyarázat talán az lehet, amit becsmérlőleg fűzünk ma nevéhez : cinizmusa. Abban a korban, amikor a »jó fejedelmek« — nálunk II. József — erőnek-erejével még a színházban is az ízlés és az erkölcs normáit akarták alattvalóik fejébe gyömöszölni, valódi üdülés volt ez az ügyes színpadi helyzeteket teremtő, szellemesen csevegő író, aki eleve nem akart semmi jóra nevelni. Jóllehet, mint Iffland, ő is színházi szakember volt, egy szóval sem magyarázta senkinek, hogy az emberi jóság a színpadon is követelmény ; nála a 167