Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Mályuszné Császár Edit, Kelemen László színháza

szerelmes leányokat sem isteneknek tett fogadalom, sem ősz atyjuk átka, de még egy korábbi vonzalom sem akadályozta meg abban, hogy azt tegyék, ami jólesik nekik ; mindazt, ami a felvilágosodásban nem a szabadságot, hanem a szabadosságot jelentette — a legnemesebb szellemi áramlatnak is vannak kinövései — Kotzebue tette át köznyelvre, magyarázta meg. Hirdette, hogy az erkölcsi törvények megkerülhetők, hogy saját szenvedélyeink mindennél előbbre valók, és mennél több élvezetet sikerül kicsikarnunk, akár mások kárára is, az életből, annál jobb ránk nézve. Gáláns író volt, szívesen megbocsátott egy kis eltévelyedést a szerelem birodalmában — csupa olyan jellemvonás, amit az ancien régime hívei Rajnán innen és túl örömmel hallottak. Vígjátékait kispolgári környezetbe szerette beállítani, de még hatásosabban mozgott egzotikus miliőben. Kelet- és Nyugat-India leányai, szeretetre méltó naivságukkal, elragadtatásba ejtették Európa nemesurait és az őket utánzó polgárokat. Nemcsak Magyarországon nevezték szerelmi kalandok hősei egymást Corának és Rollának ; Malvinák és Gurlik népesítették be a szalonokat Londontól a cári udvari színházig.

43 Erkölcsi nihilizmusa éppen azoknak tűnt fel legkevésbé, akik a legnagyobb áhítattal közeledtek a színházhoz : ifjú íróinknak. Ókét nem is evvel ragadta el, hiszen társadalmi helyzetük meg sem engedte, hogy henye álomvilágokban éljenek ; számukra másik jellegzetes tulajdonsága volt a vonzó : nagy színszerűsége. Állt légyen a déltengeri szigetek egy díszlete a színpadon vagy német kisvárosi polgárlakás, beszéltek bár XIII. századi lovagok vagy francia márkik, a jelenetek mindig feszült figyelemre késztették a nézőt, a párbeszédek gyorsak és szellemesek voltak, az események megleptek. Kotzebue kora ifjúsága óta ismerte a kulisszák világát, és éles esze, megfigyelőképessége, s az a lebecsülése az emberi természetnek, ami cinizmusából folyt, megtanították olyan drámaírói trükkökre, amiket nála sokkal nagyobb írók — költők! — csak hosszú-hosszú évek folyamán, talán pályájuk végére tanultak meg.

44 A társulat életének első hónapjában Protasevitz kezében volt az igazgatói tiszt, de nem vitte sokáig. Az országgyűlés ideje alatt hatalmas bevételek voltak, nagy összegekért keltek el a páholyok ; a nádor, Koburg herceg, a hadsereg magyar származású tagjai, a kormányszékek tisztviselői egyaránt sűrűn látogatták a Reischl-féle nyári színházat. Szép jövedelem kimutatásával, megajándékozva és elismerésekkel elhalmozva vonult vissza az ügyes lengyel, búcsúlevelében még azt is a társulat orra alá dörgölve — amiben különben több igazság volt, mint Endrődy, vagy akár Bayer is elismerték volna — bogy nem érzik jól magukat köztársasági szervezetben és erőskezű vezetőre lenne szükségük.

45 Visszavonulása senkiben sem ébresztette azt a hitet, hogy az ügyek nem biztatóak és a derék borkereskedő menti a maga hasznát. Az ország tele volt derűlátással. Lipót diplomáciai cselvetéseit, a nemesi ellenállást klérussal, polgársággal, rendőri besúgóhálózattal kivédeni 168