Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kosáry Domokos, Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben

irata, melyben Pesten vagy környékén gyapjúszövetfabrika állításának tervével fordult a Bizottsághoz, mellékelve egyebek között Volfarth Mátyás és Szarvassy János budai mesterek 1785-ben kelt bizonyítványait az általa készített áru jó minőségéről ; Orsz. Ltár. AR, Lad. KKK, Fase. 7. 7. № 44. Plechschmidtet utóbb pesti gyapjúszövetgyárosként említi M éréi i. m. 50—51. — Megemlíthetjük végül azt is, hogy Pest megye főmérnöke, Ballá Antal, a Bizottsághoz egy olyan csatornáról nyújtott be tervezetet, mely a Dunát a Tiszával Pest és Szolnok között kötötte volna össze. E projectum helyén (Orsz. I/tár. AR, Lad. KKK, Fase. 8. № 53) csak egy egykorú őr jegyet találunk arról, hogy a Bizottság a javaslatot a szerzőnek saját kérésére utóbb visszaadta ; tartalmi kivonata azonban megtalálható az összesített Extractus megfelelő részében (Orsz. Ltár. AR, Lad. KKK, Fase. 3. № 2, 53. tételszám alatt). 28 Garády Sándor, Az óbudai filatorium. História (1932) és kny. 29 Kosa János, A budapesti selyemipar kialakulása A Gr. Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. IX. köt. Bp. 1939, ahol a többi pestbudai selyemgyártó üzemre is több adat található. A selyem termelését tárgyaló általános irodalomra: Eötvös Károly Lajos, A selyemtenyésztés 100 éve Magyarországon. Szekszárd, 1881 ; Ordódy Lajos, A selyemtermelés múltja és fejlődése Magyarországon. Bp. 1904; Fent István, A magyar selyemtenyésztés 250 éves múltjából. Bp. 1930. 30 Minderre vonatkozólag 1. Kosa i. m. (főleg 132. kk., 174—177.), Bud Melitta, A Valero-gyár. Bp. 1941, és újabb adatokicai, de a korábbi irodalom említése nélkül M éréi (i. m. főleg 60, 94—100.) ; az utóbbi nem különbözteti meg egymástól a két Beywinklert, apát és fiút (98—99.). 31 Frre helyesen mutat rá, éppen a Valero-beadvány kapcsán, M éréi (i. m. 8—9.), aki azonban téved abban, hogy Valeróék csak az egyenlő elbánás elvét vetették volna fel. 32 Siklóssy László, Kuny Domokos, egy budai keramikus a XVIII. században. Bp. 1917. 33 M éréi i. m. 55. 34 Bakái a nemesi-nemzeti mozgalom németellenes jellegében is akadályát látja az ipar fejlődésének : szerinte német fabrikáns nem szívesen jön ide »wegen des National Hasses, den die ungarische Nation gegen die deutsche noch immer bey jeder Gelegenheit an den Tag legt«. 35 Szövegére 1. Pólya i. m. 9—11. Almásy jelentése persze e kereskedelem gyarmati jellegére is beszédes adatokat tartalmaz : termények (főleg gabona) nagyrészt Ausztriába való kivitelével (385,8 ezer Ft) szemben a behozatal (textiles vasáruk, fűszer stb.) összértéke 745,5 ezer, ebből 475,6 ezer az örökös tartományokból származó áruk, és 242,8 ezer a külföldi, de osztrák közvetítéssel érkező áruk értéke! 36 Mályusz i. m. (főleg 235.) A jozefinista rendszert több városban volt császári tisztek képviselték, így Pesten Hülff Móric Bálint kvietált őrnagy, előbb polgármester majd bíró, akinek diktatórikus uralmát 1790 áprilisában zajos bukás zárta le. Helyébe Boráros János volt kir. táblai ügyész, 1785-től városi tanácsos került ; ő képviselte Pestet az 1790-i országgyűlésen is, a szintén nemes Sarlay Józseffel együt. Buda követei : Margalits János és Laszlovszky József természetesen szintén nemesek voltak. Vö. Schmoll Lajos, Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez. Bp. 1899, I. 178; II. 52. 37 A Imásy Pál (Topolay Imre álnév alatt szereplő) kézirata : Considerationes super Statu Commerciali Regni Hungáriáé. (OSzKK Fol. Lat. 866 ; 1793-ban német nyelven nyomtatásban is megjelent a Schlözer-féle Staatsanzeigen hasábjain : XVIII. köt. 69. füz.) 38 Mérei i. m. 10. 39 Pólya i. m. 186—187. II. Lipót a kérést (jellemző módon) azzal hárította el, hogy ebbe a rendek úgysem mennének bele. Az országgyűlési rendek álláspontja a polgári törekvésekkel és azok bizottsági képviseletével kapcsolatban még közelebbi elemzésre szorul. Marczáli Henrik monográfiája (Az 1790/1-diki országgyűlés. 150