Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Kosáry Domokos, Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben
nyokhoz képest, mint eddig«, tehát hogy változtatni kell a gyarmati jellegű gazdaságpolitikán, még ha szerény mértékben is : a magyar terményeknek akadálytalan kivitelt kell biztosítani az örökös tartományok felé, Galíciát beleértve, azután az osztrák ipar által még nem megfelelően vagy egyáltalán nem gyártott cikkeket szabad legyen külföldről behozni, mégpedig magyar kereskedőnek is, bécsi közvetítés nélkül. Sőt következik az is, hogy a vámjövedelmek az uralkodónak magyar és ne osztrák kincstárába fizetődjenek, hogy az országnak önálló vámadminisztrációja vagy éppenséggel saját vámtarifája legyen... Márpedig mindez szelídített, megalkuvó formában is elfogadhatatlan a bécsi udvar számára, mely az osztrák kapitalizmus érdekeit is képviselte, s melynek egyáltalán nem volt szándékában komolyan foglalkozni a magyarországi polgárság problémáival azon túl, hogy 1790 nyarán átmenetileg felhasználta őket a nemesi mozgalom ellenében. Hoffmannak az udvar megbízásából a városokban köröztetett, polgári jogokat követelő, kész felségfolyamodványaira Pesten kívül csak tíz helyen sikerült aláírásokat kapnia, és még e puszta aláírásokat is szívesebben visszavették volna tulajdonosaik ősszel, mikor kezdték észrevenni, hogy az udvar sorsukra hagyta őket, — így történt például Pesten, ahol Borárosék szigorúan nyomozni kezdtek a mozgalom résztvevői után. Mérei Gyula helyesen mutat rá, 38 hogy ezt az ingadozó polgári réteget azért nem sikerült Bécsnek komolyabban a nemesség ellen fordítania, mert az adott gyarmati helyzetben az árutermelés útjára lépő nemesség és a kereskedő polgárság érdekeinek közössége erősebb volt annál, ami szétválasztotta őket, vagy ami e polgárságot az udvarral fűzte össze. Iviedemannék, miután 1791 tavaszán — újra a konkurrencia ügyében — ismét II. Iyipótnál járva hiába próbáltak a pesti testület számára helyet biztosítani a Kereskedelmi Bizottságban, 39 végül is beküldték az utóbbihoz egy évvel korábban készült beadványukat. Jellemző, hogy ez a beadvány, bár a kontárok, konkurrensek elleni kívánalmaiban nem egyezett a nemesi állásponttal, több lényeges elemében még mindig közelebb állott ahhoz a bizottsághoz, mely ekkor még többségében a nemesi-nemzeti mozgalom gazdaságpolitikai törekvéseit képviselte, mint azon bécsi udvar álláspontjához, melynek számára eredetileg fogalmazták. A többi pesti kereskedelmi vonatkozású beadvány közül a Natorp— Schimmer-féle ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy Magyarországot alárendeltségéből az Ausztriával való egyenjogúság állapotába kell fölemelni, s lehetővé tenni a külföldi cikkek közvetlen behozatalát, Bécs közbeiktatása nélkül. Egyébként szintén javasolja a nemesre és polgárra egyenlően hatályos kereskedelmi törvényszéket, a továbbiakban pedig a szállítási és útviszonyok rendezését, s két hatalmas útvonalat vetít a jövő térképére : az egyik Pozsonyt köti össze Temesváron át Brassóval, a másik Fiumét Kassával és Duklával ; a kettő Pesten, mint az ország központjában metszi egymást. Az északi útvonalon Lengyelországot akarja ellátni Magyarországon átmenő levantei árukkal az Ofenheimer142
