Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Kosáry Domokos, Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben
féle javaslat, mely Iyiedemannék szigorító, korlátozó óhajaival szemben a korlátok bizonyos lazítását kívánja : a jobbmódúaknak valláskülönbség nélkül akadálytalan letelepedést, polgárjogot adna a városokban (Hollandia példájára), sőt bizonyos korlátok között a házalást is megengedhetőnek tartja, mint szegényebb elemek egyetlen kereseti forrását. Azt viszont ő is szigorúan előírja, hogy idegen kereskedő egy-egy helységben csak a vásárok idején árulhasson, és Liedemannékkal egyezően ragaszkodik ahhoz, hogy az általa is sürgősnek ítélt kereskedelmi törvényszék ülnökei közé csak nagykereskedő juthasson, s hogy keresztülvigyék a nagy- és kiskereskedők kategóriáinak szétválasztását. A kereskedelmi törvényszéket (egy elnök és négy assessor részvételével) Pesten,, és természetesen oly módon kívánja berendeztetni, hogy annak mágnás,nemes, katona is alá kell vesse magát. Viszont mondhatni, ő az egyetlen, aki nem tér ki az osztrák vámrendszer elleni panaszokra, és a hazai iparfejlesztés nehézségeit olyan formában ecseteli, mely már inkább lebeszélésnek hat. Iyegfőbb érve az, hogy már amúgy is késő ; az örökös tartományok ipara a külföldi behozatalt is pótolni tudja, s vele az új, nyilván erőtlen kezdeményezések nem volnának többé versenyképesek Magyarországon. Az egyetlen lehetőséget abban látja, hogy ha az osztrák fabrikáknak megtiltanák, hogy áruikkal közvetlenül felkeressék a magyarországi vásárokat, mert akkor részben esetleg áttelepülnének Magyarországra. Kiég valószínűnek látszik, hogy Ofenheimer egyénileg osztrák iparcikkek Magyarországra közvetítésében volt komolyabban érdekelve, — erre vall, hogy egy ponton mégis élesen felszisszen és beavatkozást követel : ott, hogy egyes osztrák fabrikák a hazai kereskedők mellőzésével, közvetlenül is kezdenek a hazai piacra árut szállítani! Annál határozottabb viszont a vámkérdésben a Skerlecz által megőrzött Mandl-féle beadvány, mely élesen rámutat, hogy a magyar kereskedőnek így tönkre kell mennie : a bécsi fabrikáns és kereskedő monopolisztikus helyzetben, akadálytalanul kereskedhet osztrák árukkal Magyarországon, a magyar kereskedő ugyanezt nem teheti az örökös tartományokban, külföldi árucikkekhez is csak bécsi közvetítéssel juthat. A magyar kereskedő »az osztrák kereskedő áldozata«. A vámrendszer akadályozza a magyar gabona és élőállat kivitelét, gyapjúnk sem juthat rendesen Bajorországba, dohány ki vitelünkre pedig Ausztria hivatalosan teszi rá kezét.. . Lényegében véve nyilvánvalóan ezt az álláspontot és nem az egyéni kivételeket kell országos viszonylatban jellemzőnek tartanunk. Kz : a magyar kereskedelem alárendelt, kifosztott állapota elleni panasz, s vele a vámrendszer elleni tiltakozás ott van már az ország valamennyi kereskedőtestületének : a pesti, budai, pozsonyi, győri és más kereskedőknek 1780-ban Mára Teréziához benyújtott közös fölterjesztésében, 40 aminthogy alapmotívuma ez ekkor, 1791-ben a Bizottsághoz mindenfelől befutó iratok legnagyobb részének is. Buda város magistrátusának levele közelebbről csak a bor értékesítésének problémájával foglalkozik, ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy a város lakosságának többsége az egész XVIII. századon át a bortermelő
