Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kosáry Domokos, Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben

Ausztriának esetleg jó, az alkalmazható-e Magyarországon is az ország és kereskedőinek sérelme nélkül. »Az ilyen intézkedések mindig inkább Ausztria, és főleg Bécs mint főváros, semmint Magyarország előnyére szolgáltak ; ennek oka nyilvánvaló, hiszen ha Magyarország saját kereskedelemmel bír, megszűnik a bécsi kereskedők aranybányája lenni. Mivel pedig Magyarországot ez ideig eleget nyomta el a bécsi kis- és nagykereskedelem, most szükségesnek látszik, hogy levegyék a láncokat a magyar kereskedőről«, persze nem visszatorlás mellett, hanem úgy, hogy a két kereskedelem: a magyar és az osztrák ezentúl »élni hagyja« egymást. Ennek biztosítására a pestiek most külön magyar kereskedelmi tanács (Kommerzial-Kollegium) felállítását javasolják Pesten mint fővárosban, élén egy gazdasági ügyekben is járatos államférfival (aki egyúttal a szintén igen szükséges kereskedelmi törvényszéket is vezethetné), tagjai közt pedig legalább fele számban kereskedőkkel. E tanácsban persze a nagykereskedők foglalnának helyet, akik a javaslat végén, az alsóbb kategóriákat mellőzve külön kedvezményeket kérnek önmaguknak. Ezek közt mindjárt az első az, hogy a nagykereskedőt »személyében, családjának a nemesi rendbe való emelése nélkül, valóságos nemesnek tekintsék és kezeljék vagy hogy érthetőbben fejezzem ki magam : személyének és tulajdonának különleges biztonságot nyújtsanak«. Adjanak továbbá neki helyet és szavazatot az országgyűlésen, hiszen az ő munkássága kell ahhoz, hogy »Magyarország eddigi sötétségéből kereskedő állammá« emelkedhessek. Megint utalnunk kell itt arra, amit Kuny Domokos javaslatánál mondottunk : a kiváltság feudális intézmény, de itt bizonyos mértékig burzsoá, tőkés törekvések védelmét is hivatva volna szolgálni a feudális erőkkel szemben, aminthogy a kívánság megfogalmazásában is érezhető valami polgári öntudat. A további kívánságok közt szerepel azután, hogy a magyarországi nagykereskedők is kapjanak kincstári hadiszállításokat, s vehessenek nemesi vagy kamarai birtokot, azon feltétellel, hogy azt fabrikák alapítására vagy nemesített termények előállítására használják. Az egész beadvány befejező részének pedig a közlekedés és utak javítása, tőzsde és bank alapítása mellett a vámkérdés a fő témája. Liedemannék az udvar, II. L,ipót számára fogalmaztak, s így taktikából még akkor is erősen kompromisszumos javaslatokkal kellett volna fellépniök, ha egyébként — amit nincs okunk föltenni — szándékaik jóval radikálisabbak lettek volna. Siettek is méltányosságot hangsúlyozni Ausztria iránt, és hosszan bizonygatni, miért nem tartanak azokkal, akik teljesen szabad behozatalt követelnek minden külföldi árucikk számára. Szerintük ez kárt okozna az örökös tartományok iparának, nekünk viszont nem használna, hiszen a hazai terménykivitel számára nem tudnánk biztosabb s könnyebb külföldi piacot szerezni Ausztriánál, iparunk pedig nem állná a szabad versenyt. Méltányosság — egyenlő bánásmód — egyforma jogok egyazon uralkodó alattvalói számára — persze még e Bécshez alkalmazott formulákból is az következik, hogy »Magyarországot ne kezeljék többé olyan mostohán az örökös tartomá141