Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Kosáry Domokos, Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben
egzisztenciával bír. Ó is azt javasolja, hogy az újonnan érkezőket, ha nem akarnak egy már működő üzemben munkát vállalni, más városba kellene irányítani, de azért, mert elcsábítanák a képzett szakmunkásokat másoktól! Tehát nemcsak a piac szűkéről, hanem a képzett munkaerő hiányáról is szó van itt, aminthogy valóban : ha számbelileg megtalálható volt is az országban, nincstelenné vált parasztokból, az amúgyis fejletlen iparhoz szükséges munkaerőmennyiség, kellő minőségben nem volt megtalálható: innen a szakmunkások hiánya, külföldről fogadása, egyik üzemből a másikba csábítása. 33 Kunynak személyes tapasztalatai is voltak : egyik régi munkatársa, Germain Gáspár, aki üzemében hosszabb időn át mint festő működött, különvált tőle, magával csábította Spiró Józsefet, 1790 elején pipa- és kőedénygyártáshoz fogott, és mindenáron igyekezett megakadályozni, hogy Kuny megkapja azt a tíz évre szóló privilégiumot, melyet éppen az új konkurrencia miatt szorgalmazott az udvarnál 1791 tavaszától. В vitában a budai tanács inkább Kunyt támogatta, aki 1792 elején meg is kapta a kiváltságos üzem jogát 6 esztendőre, Buda és Pest városára. De az átcsábítás ettől függetlenül is gyakori jelenség volt, éppen ezért Kuny a kötelező felmondás bevezetését javasolja. Bzenkívül azt, hogy a télen át az üzemben dolgozó munkások nyáron is maradjanak munkahelyükön, egészen szüret idejéig. De panaszkodik azért is, hogy a tanuló gyermekek kitanítása sokba kerül, de még az érte járó 42 forintokat is alig tudják megkapni ; ismeretes, hogy a hatóságok árvákat, katonagyermekeket irányítottak e pestbudai üzemekbe, így Valeróékhoz is, bizonyos összeget adtak az üzem tulajdonosának, aki e gyermekeket munkára betaníttatta és dolgoztatta. Bár Kuny legbővebben — adott helyzetéből érthetően — a munkaerő kérdésével foglalkozik, a többi beadványnál nem kevesebb határozottsággal mutat rá a vámrendszer súlyos következményeire, a hazai iparfejlődést gátló hatására. Javaslata abban foglalható össze, hogy az osztrák árukat ne lehessen, mint eddig, minden akadály nélkül az országba hozni : olyan árukra, melyeket már belföldön is gyártanak, komoly behozatali vámot kell kivetni. Persze Kuny és Valeróék személyében a jelesebb, tapasztaltabb fabrikánsok fejtették ki véleményüket. Nyilván voltak, akik kisebb körben, szűkebb perspektívával, ennyire sem tudták a dolgok összefüggését felmérni. A pesti beadványok szerzői között is akadt egy, Bakái Athanáz gyapjúszövetgyártó, aki rövid véleményében a hitel- és tőkehiány meg a feudális jogviszonyok bizonytalansága mellett a bor olcsóságát is felsorolja az iparfejlődés akadályai között (mert így sokan részegek s rosszul dolgoznak), a vámrendszer helyett pedig mindössze arra panaszkodik, hogy a vásárlók lenézik a hazai árut s előnyben részesítik a külföldit! 34 Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy az ipari tőke főbb pestbudai képviselői meglehetősen egybehangzóan és lényegében véve országos érvénnyel igyekeztek az osztrák gazdaságpolitika szorításában fuldokló, fejletlen ipar súlyos problémáira rávilágítani. 136
