Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kosáry Domokos, Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben

IV A kereskedelmi tőke, mely történetileg általában jóval megelőzte az ipari tőke kialakulását, érthető módon (és az elmaradottság jeleként) túlsúlyban volt, és az eredeti tőkefelhalmozás sajátos, hazai viszonyai között és a bécsi gazdaságpolitika ellenére is valamivel jobban kifejlődött Magyarországon. E fejlődés persze igen viszonylagos, de mégis kimutatható. Az osztrák állandó, belső piac kialakulása és (járulékosan) a XVIII. század háborús konjunktúrái ösztönző hatással voltak a hazai kereskedelemre, bár ugyanakkor természetesen bizonyos fokig profilirozták is azt a terménykivitel és hadiszállítás irányában. Pestbuda e fejlődésben egyre jelentősebb, központi szerepet vitt — elég e vonatkozásban Almásy Pál kerületi biztos 1787-i jelentésére utalnunk,

35 — s ez érthetővé teszi, hogy azon fontosabb beadványok, melyeket a kereskedelmi tőke pestbudai képviselői juttattak el a Bizottsághoz 1791-ben, speciális helyi problémákon túlmenően országos viszonylatban is elég jellemző képet adnak egykorú kereskedő polgárságunk törekvéseiről, problémáiról. Nem meglepő, hogy a pesti kereskedőtestület már idézett véleménye, a Beschwerden, bizonyos vonatkozásokban összesítve nyújtja azon főbb észrevételeket, melyekkel az ország különböző részeiből befutó többi, hasonló beadványban találkozunk. A Beschwerden azonban eredetileg nem a Bizottság számára készült, hanem egy évvel korábban. Keletkezésének körülményei a polgárság és a nemesi mozgalom, illetve az udvar viszonyának kérdéséhez vezetnek bennünket vissza az 1790-i országgyűlés első szakaszában. E kérdéssel külön tanulmányban Mályusz Elemér foglalkozott először részletesebben. Szerinte a városi polgárság azért értett egyet 1790 tavaszán a nemesi mozgalommal, mert a maga részéről is örült II. József rendszere bukásának.

36 Amellett, hogy a magistrátusok, a tanácsok soraiban sok nemesi származású polgár ült, s e felső réteg nem szívesen fogadta meglevő hatalmi helyzetének megnyirbálását a központosító, jozefinista rendszer exponensei által, Mályusz különösen azt emeli ki lényeges momentumként, hogy a kereskedő polgárság főleg az anyagi érdekeit sértő, 1787 elején kiadott házalási pátens és ennek nyomán a zsidó kereskedők feltörő konkurrenciája miatt fordult szembe II. Józseffel. A polgárság és a nemesi mozgalom közös alapja tehát eszerint a jozefinista újítások elleni tiltakozás, közelebbről a zsidók kérdése lett volna. Mályusz szerint ez utóbbi fejeződik ki Pest, Buda és más városok egykorú mozgalmaiban és irataiban, a Beschwerden szövegében éppúgy, mint a temesvári kereskedők beadványában. E közös frontot felső beavatkozás : II. Lipót titkos szolgálatának, közelebbről Hoffmann Lipót Alajosnak működése bomlasztotta fel 1790 nyarán: az udvar a nemesi mozgalom ellensúlyozására igyekezett azt az előnytelen visszhangot kihasználni, melyet a nemesi országgyűlésen elhangzott, súlyosan feudális szellemű javaslatok (pl. hogy nem-nemes ne viselhessen hivatalt) keltettek a polgárság körében ; ezért fordult e kereskedő polgárság »váratlanul« a nemesi mozgalom ellen. 137