Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy Lajos, A Terézváros kialakulása

történt, ahol a zsellérek a legelő hiánya miatt nem tarthatnak egyáltalán állatokat, s mégis megélnek. Ami a zsellérek fosztogatásait illeti, ez még inkább ok arra, hogy a polgárok építkezzenek : »hogy a magunkét biztosan megtarthassuk«. Ha több ház van, egyik a másikra figyel. Ha pedig a polgár zsellért fogad be a házába, megnézi majd, hogy milyen ember az, hiszen a felelősség az övé, rossz embert tehát nem fogad be, s arra is ügyelni fog, hogy a zsellér a portióját megfizesse, hanem a sajátjából akarja azt megfizetni. — A választott polgárság tehát a külvárosban, de még inkább a kertek között való település szükségességét bizonygatván, ennek további folytatását, illetve engedélyezését kérte a tanácstól. A tanács elfogadta a polgárság indokait, csupán azt kötötte ki, hogy a kertekben építkező polgárok előbb a tanácshoz forduljanak engedélyért, s a tanács indokaik meghallgatása után dönt majd esetenként, hogy engedélyezi-e az építkezést vagy nem. A választott polgárság és a tanács tehát egymást támogatva igyekezett őrködni afelett, hogy a városban és a város területén ingatlant nem polgárok ne szerezhessenek. Ha meg is engedték a külváros alapítását, s a későbbi időkben annak további kiépülését hallgatólagosan el is tűrték, ennek kifejezett oka és indoka : az olcsó és könnyen elérhető munkaerő biztosítása volt. A vita során a választott polgárság nyíltan meg is mondta : a cél az, hogy a külvárosban napszámosok legyenek, mivel a külvárosban semmi más célra nem engedtetett meg a házépítés, hanem csak azért, hogy a házak tulajdonosai napszámosokat adjanak a városnak, hogy ne kelljen idegenekre szorulniuk.

26 A vita során felvetődött a külvárosi lakosok állattartási kérdése is, ami a szűk s főleg terméketlen határú Pest esetében igen jelentős kérdés volt. A nem polgárok számára az állattartás korlátozása a polgárság jogainak őrzésén túl figyelmeztet egyúttal a pesti polgárság állattenyésztési érdekeinek jelentőségére is. Mindezek azonban nem akadályozták meg a külváros fejlődését. A lakosság számának gyarapodása a természetes szaporodáson felül a város fejlődésének mind társadalmilag mind topográfiailag igen jelentős tényezője és okozója lett. A tanács tehát nem tudta megakadályozni a külváros építkezésének folytatását, s így az új házak felépítése mind a I,erchenfelden, mind a kertek között, s később a szántóföldek és majorságok területén is, zavartalanul folyt, bár kissé hullámzó ütemben. A külvárosi házak száma 1726 és 1769 között 865-re emelkedett, ebből a Terézvárosban 366 volt.

27 A külvárosi házak építése a további években, ha nem is ilyen gyors ütemben, de tovább folytatódott.

28 Mivel a Belvárosban ekkor már minimális az új telkek keletkezésének a száma — pl. 1772 és 1781 között csupán nyolccal emelkedett — ezért érthető, hogy a külvárosban az 1769-es 865 házzal szemben 1781-ben már 11 ll

29 házat találunk, 1792 körül pedig 1176-ot. Ebből a Terézváros területén az 1769-es 366-tal szemben 1792 körül 193-mal több, tehát 559 ház állott. A század végén már a Terézváros volt Pest legnagyobb külvárosa. Ugyanis a többi 619 ház 102