Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy Lajos, A Terézváros kialakulása

két külváros, a Ferenc- és Józsefváros között oszlott meg. A terézvárosi házaknak az összes külvárosi házakhoz viszonyított arányszáma egyébként az egész század folyamán fokozatosan emelkedett.

30 A külvárosi lakosság lélekszámára s városrészenkénti megoszlására a XVIII. századból nincsenek adataink. A XIX. század első éveiből való adataink azonban világosan mutatják, hogy nemcsak a házak számából lehet következtetni arra, hogy a Terézváros a legnagyobb külváros, hanem a lakosság számával is lehet azt bizonyítani. A Terézváros lakosságának száma 1806-ban már csaknem elérte a Belvárosét, s messze felette áll a József-, de még inkább a Ferenc- és Iyipótvárosénak.

31 A városi tanács tehát nem tudta 1741. évi elhatározását megvalósítani, hogy csak városi polgárnak engedi meg a város falain kívül a házépítést. Hogy a külvárosban a nem polgár napszámosok, kapások, segédek megtelepedése mennyire szükségszerű volt, valamint hogy főleg kezdetben honnan kapta a lakosság egy részét a külváros, azt világosan mutatja az 1746—47. évi portio-összeírás.

32 Az összeírásban 864 háztulajdonos és 654 háznélküli (napszámos, kapás ember) szerepel. Azt ugyan nem tünteti fel ez az összeírás, hogy hány ház volt a külvárosban, de a háznélküliek nagy száma elegendő figyelmeztetés arra, hogy a város falai között már nem fért el a lakosság s hogy szükségszerű volt a külvárosi építkezés folytatása. A pesti külvárosok, s köztük főleg a Terézváros, a tanács akadékoskodásaiból és főleg az ország gyarmati helyzetéből következő nehézségek ellenére, ezektől erősen befolyásolva, mégis fejlődtek. A tanács akadékoskodásainak okát nem lehet csupán a tanács tagjainak szűk látókörével magyarázni. Ezek a polgárok, akik Pest városának ügyesbajos dolgait intézték, ha nem is látták világosan az okot, mely a város lassú fejlődését előidézte, — azt világosan látták és érezték, hogy mi lenne a város feladata. 1764-ben az udvari kamarának a külvárosok építésének előmozdítására kiadott rendeletére válaszolva a pesti tanács kifejtette, hogy jóllehet Pesten külváros már harminc évvel ezelőtt magától kezdett épülni, jobb lett volna, ha ez nem történik, mivel Magyarországon a szabad királyi városok nincsenek előnyösebb helyzetben, mint a falvak és a mezővárosok. Igaz ugyan, hogy a mesteremberek és a kereskedők a városokban élnek és gyarapszanak, a falvakban és a mezővárosokban pedig a mezőgazdaságot kell előmozdítani, s az is igaz, hogy a falusiak a termékeik eladása céljából a városokat keresik fel, s itt viszont ruházati és iparcikkeket vásárolnak, — ez mind igaz, de nem Magyarországon. Itt ugyanis a városok mellett se szeri, se száma azoknak a falvaknak, ahol egyrészt vásárokat tartanak, másrészt ahol mesteremberek és gazdag kereskedők laknak, úgyhogy a falusiak nem járnak eladni és vásárolni a városokba.

33 A városoknak ezt a tanács által kifejtett feladatát a XVIII. század folyamán Pest városa nem tudta betölteni. В tanulmánynak nem célja a városiasodást gátló okok vizsgálata, s ezt a kérdést csupán abból a 103