Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy Lajos, A Terézváros kialakulása

alhiesige Vorstattler, so keine burger sindt). Ugyanis ezek idővel nemcsak hogy semmi hasznára, hanem a legnagyobb kárára lehetnek a városnak. A polgárok házépítései ellen a választott polgárságnak semmi kifogása nem volt, sőt inkább szükségesnek tartották a kertek között a házak felépítését, mivel »sok polgár a városban túlságosan kicsiny telket bír, úgyhogy a szükségeseket sem tudja benne elhelyezni, ezért kényszerítve vannak, hogy a városon kívül szerezzenek maguknak alkalmas helyet«. A városi tanács viszont a választott polgársággal szemben 1741 ben igyekezett megakadályozni a külváros további kiépülését. A fenti javaslatot ugyanis olyan határozat hozatalára szándékozott felhasználni, hogy még a polgárok se építkezhessenek a külvárosban (zwischen denen Gärtten). A tanács egyrészt azzal indokolta ezt a javaslatát, hogy ezeket a házakat majd külvárosnak fogják tekinteni, s ezt a városra kivetett adó összegének felemelésére fogják felhasználni. A tanács további indokai a külvárosi település egyik igen fontos problémáját világítják meg. Ugyanis a polgárság számának növekedése nemcsak Pest város határa termékeny részeinek művelését, szántók, majorságok, kertek kialakulását vonta maga után, hanem bizonyos, de egyre növekvő számú zsellérséget is, akik a városi polgárok (mesteremberek és kereskedők) földjeit művelték. Ezek nemcsak a Iyerchenfeld külvárosban telepedtek meg, hanem a polgárok a kertekben épített házak egy részét is nekik adták ki. A tanács a külvárosi település további folytatásának megakadályozását azzal is próbálta indokolni, hogy ezek a zsellérek a polgárság vagyonát veszélyeztetik, hiszen már több panasz érkezett, hogy a külvárosi kertek nincsenek tőlük biztonságban. S egyébként is a városi tanács, melynek kötelessége a város biztonságának a fenntartása, a szétszórt házakat képtelen az őrséggel vigyáztatni. Végül pedig arra hivatkozott a tanács, hogy ezek az ide telepedő emberek kvártélyt és más királyi és urasági terheket nem akarnak viselni. A választott polgárság 1741. április 10-én a tanácsnak beadott válaszában igyekezett megcáfolni a fenti indokokat, s bizonyítani a külváros szükségességét. Instanciájukban megírták, hogy már »más helyeken is vannak külvárosok, és ez a mi kérésünk nem a város hátrányára, hanem sokkal inkább a köz hasznára és fellendülésére irányul«, s ezért kérik, hogy a tanács a házak felépítését engedélyezze. Az ekkor már felépült több mint 230 ház már úgyis megüti azt a mértéket, hogy külvárosnak tekintsék, a város adózó portáit tehát a legközelebbi országgyűlésen úgyis fel fogják emelni, s ezért jobb, ha több az adózó, mint ha kevesebb lenne, s a külváros már eddig is jelentékeny összeggel adózott a belvárosnak. A polgárok egyébként sem a zsellérek részére akarnak építkezni, hanem maguknak, mivel a belváros elég szűk. A zsellérek számának szaporodása inkább a polgárság hasznára lesz, mert ha többen lesznek, akkor a polgárok olcsóbb munkaerőket kapnának. Attól nem kell tartani, hogy ezek majd sok állatot tartanak, mert ezt bármikor meg lehet tiltani, mint ahogy az a szomszédos Budán meg is 101