Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Borsa Béla : Reneszánszkori ünnepségek Budán
RENESZÁNSZKORI ÜNNEPSÉGEK BUDÁN 39 SZÓRAKOZÁS: LOVAGI TORNÁK, BOHÓCOK. A történelem egyik legpregnánsabb tanítása, hogy új korok gondolatmag va mindig megvan előző korok szellemi tartalmában. Ez jut eszünkbe, ha a "XV. században újraéledő, középkori eszmevilágban gyökerező lovagi tornákról olvasunk H. Seybold feljegyzései között. Középkori életmegnyilvánulás és klasszikus formák felújítása ez, ellentétes életszemléletek találkozása, mint ahogy ellentétek találkoznak a Mátyás-kori lakásművészet gótikus külső tere és a berendezési tárgyaknak nem ritkán klasszicizáló formái között. Maga Mátyás szenvedélyesen szerette a lovagi tornát. Ebben közrejátszottak műveltségének antik elemei. Legkedvesebb olvasmánya Livius. Aruns és Brutus, azután a Horatiusok és Curiatiusok párviadalában megnyilatkozó bölcseség megértő igenlésre talált Mátyás felfogásában. Ő is a vezérek párviadalával döntötte volna el legszívesebben a politikai vitákat. 1470-ben örömmel fogadja el a párbajt Podjebrád cseh királlyal : »in ritterlicher weise, *als sichs einem christlichen könige zimet, in harnisch und ritterlicher gewohnheit.« 75 ) vA klasszikus és a középkori világnak ezt a nemes tradícióját már uralkodása kezdetén felújította és ő maga is kedvteléssel űzte. Mindenki előtt ismeretes budai győzelme Holubáfon, és boroszlói győzelme kemény ellenfelén." Győzelmeit nem ellenfelei udvariasságából, hanem ügyessége folytán nyerte meg. Kortársai közepesen erős embernek mondják, aki azonban rendkívül ügyes és mozgékony volt. Testalkata is kívánta tehát a sportot, a mozgást ; bátorsága pedig a férfias, olykor veszélyes küzdelmet. Ennek a kornak tornaöltözéke korabeli képekről, leírásokból és ránkmaradt múzeumi anyagból ismeretes. A> felszerelés masszív és formátlan. Magas nyeregben ültek, 1 fejükön sisakot, testükön vértet, balkarjukon {pajzsot, jobbkarjukon háromágú koronában végződő tompa lándzsát viseltek. E mellett használták a régi alacsony nyerget, a hegyes lándzsát, az éles kardot és a könnyű harciöltözéket is. Ilyenben vonult küzdelemre Mátyás is lakodalmi ünnepségei idején. Maga a király szablyával vívott. Páncél helyett könnyű öltözék volt rajta, csupán fejét védte díszes sisak. Lovát zölddel mintázott aranyos takaró fedte, nyakán nagy csengetyu lógott. — A párviadal kezdetén a királyné visszavonult az ablaktól, ahol addig állt, mert féltette hitvesét, olvassuk Hans Seyboldnál. — Ezen az estén tehát nem könnyű játékra, hanem véres küzdelemre indult a király. Hasonlóképpen éles, hegyes fegyverekkel vívtak a vendégei is. Közülük különösen négyen tűntek ki készségükkel : Kristóf herceg, Hinco herceg, Stein György sziléziai kormányzó és Eberstein gróf. A székesfehérvári összecsapás olyan erős volt, hogy Kristóf herceg és ellenfele kiestek a nyeregből, lovaik pedig holtan terültek el. A nézőközönség az ilyen véres látványokban lelte örömét, az író is nagyszerűnek mondja az ilyen párviadalt. Kristóf és Hinco herceg egyenlő ellenfelek lehettek. Budai összecsapásukon mindketten kiestek a nyeregből. Kívülük még ketten vívtak. Ez a lovagi torna harmadfél óra hosszat tartott.
