Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Baraczka István : Buda főváros első törvényhatósági közgyűlésének megalakulása. 1848

BUDA ElySÓ' TÖRVÉNYHATÓSÁGI KÖZGYŰLÉSE (1848) 247 megmozdulás több volt a jegyzőkönyvben feljegyzett rakoncátlankodásnál. Jakobsont és párthíveit — bár feltehetőleg nem vezették tisztán elvi szempontok — mégis az új rend haladó irányába kényszeríthette az a körülmény, hogy a régi városi vezetőséggel szemben céljaik elérésére más út nem kínálkozott. Jakobson egyébként nem volt budai származású, külföldről, Poroszországból került Budára és a budai polgárjogot is alig másfél évtizede szerezte meg. Legszámottevőbb ellenlábasai viszont egytől-egyig tősgyökeres budai polgárok, többnyire maguk is polgárok leszármazottai, régóta tagjai a polgári rendnek. Ezeknek hívei viszont vagyoni és tradicionális szempontokból alig lelkesedhettek a változáséit, bizonyára konzervatív irányt képviseltek. A két párt mérkőzésének lehetett a következménye, hogy a konzervatív csoport tagjai közül számosan passzív magatartást tanúsítottak és nem éltek szavazati jogukkal. Megerősíti a feltevést az a körülmény, hogy a Vízivárosban, ahol Jakobson Károlyt képviselővé választották, három megválasztott képviselő is lemond, holott más városrészekben egyetlen lemondásról van csak tudomásunk. Bz az egyetlen lemondás is egészen más természetű okokra vezethető vissza, és abban semminemű politikai szempont szerepet nem játszott. Oeffner Ferenc, volt budai polgármester, várbeli képviselő mandátumának visszaadásáról, helyesebben el nem fogadásáról van itt szó, mert hiszen még a választás napján visszalép és helyette mást választhatnak azonnal képviselővé. A Vízivárosban viszont Kreutz Ferenc, Hilbinger János és Zeitlinger József lemondása csaknem egy időben — június 5-én és 6-án — következik be és alig lelheti másban magyarázatát, mint az említett politikai szempontokban. Kmlítésreméltó egyébként, hogy a lemondott képviselők helyének betöltésére nem gondoltak pótképviselők választásával. A közgyűlés, ahova a lemondást benyújtották, egyszerűen tudomásul veszi a lemondásokat azzal, hogy a tisztújítások befejezése után a kilépett képviselők helyét mással pótolni nem lehet. A megválasztott képviselők személyi körülményeit vizsgálva (1. a Függeléket), arra a megállapításra juthatunk, hogy a polgárság — akár híve volt az új rendnek, akár nem — túlsúlyát a képviselők között is megtartotta. A megválasztott 167 képviselőből 134 a polgári rendhez tartozott, ami 80%-nak felel meg. Foglalkozásukat tekintve az alábbi táblázatot állíthatjuk össze : Városrész Képviselők száma Értelmiség Iparos és kereskedő Ház- és földbirtok Gazdálkodó Vár Tabán 20 51 42 18 18 18 3 4 8 4 4 5 33 22 10 10 7 10 9 6 2 4 3 2 5 6 2 4 4 Újlak 20 51 42 18 18 18 3 4 8 4 4 5 33 22 10 10 7 10 9 6 2 4 3 2 5 6 2 4 4 Mindössze : 167 23 87 34 23 %-ban : 100% 13-8% 52-1% 20-3% 13-8%