Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Baraczka István : Buda főváros első törvényhatósági közgyűlésének megalakulása. 1848

248 BARACZKA ISTVÁN Kiemelkedik a táblázatból az iparos és kereskedő foglalkozású képviselők magas száma a Vízivárosban, ahol feltehetőleg — mint említettük — politikai állásfoglalásra került sor. Kétségtelen jele ez az iparos- és kereskedő-osztály korai politikai érdeklődésének. A tisztújítás és a képviselőválasztások befejeztével a törvényhatósági közgyűlés egyik legfontosabb eleme, a közgyűlés testülete meghatározást nyert. A törvény azonban nem beszél világosan, amikor azt mondja, hogy : »A közgyűlés áll : a városi tisztviselőkből és képviselőkből együttvéve.« (29. §) Alig képzelhető ugyanis, hogy valamennyi, tehát a tanács által kinevezett és kisebb jelentőségű munkakört betöltő tisztviselő is tagja lett volna a közgyűlésnek. A törvény szavai legtágabban is csak úgy értelmezhetők, hogy a törvényhatósági közgyűlésnek csak a főbb állásokat betöltő tisztviselők voltak a tagjai, következésképpen azok, akiket tisztségeikre maga a közgyűlés választott meg ; tehát : a polgármester, főbíró, főkapitány, alkapitány, tanácsnokok, jegyzők, tiszti ügyészek, levéltárnok, telekbíró, számvevő, tiszti főorvos, fősebész és a főmérnök. A felsorolt tisztviselőknek, valamint a képviselőknek a közgyűléseken személyenkint tanácskozási joguk és szavazati joguk volt. A közgyűlés egyéb elemei, tisztségei és rendje tekintetében a törvény többé-kevésbbé világosan rendelkezik. A közgyűlés elnöke a polgármester, vagy annak akadályoztatása esetén a legidősebb tanácsnok. Érvényes határozat hozatalához a törvény 29. §-a szerint városnemek szerint más-más számú tag jelenléte szükséges. Nagyvárosokban, tehát Budán is legalább 40 tag jelenléte volt szükséges érvényes határozat meghozatalához. A különféle bizottságok, amilyenek az árvaügyi, gazdasági, szépítési s egyéb bizottságok, nem állottak közvetlen összeköttetésben a közgyűléssel, hanem csak a tanács közbejöttével. (28. §) Mind a közgyűlésnek, mind a tanácsnak ülései nyilvánosak. (26. §) Az üléseken a hallgatóságnak a tanácskozásokat megháborítani nem szabad. A csendet fenntartani az elnök kötelessége és ehhez megfelelő személyzetet vehet igénybe. (27. §) Világosan rendelkezik a törvény a közgyűlés összehívásának időpontja felől. Közgyűlést kell tartani minden hónapban legalább egyszer ; lehet azonban többször is, valahányszor azt vagy a közgyűlés előre elhatározza, vagy a tanács, illetőleg a polgármester a sürgető körülmények miatt szükségesnek tartja. (30. §) Már kevésbbé részletes és közvetlen a törvény rendelkezése a törvényhatósági közgyűlés hatáskörének megállapításánál. 25. §-ában ezeket mondja : »Azalatt, míg a törvény részletesen intézkedend, a tanács azon hatósággal ruháztatik fel, mellyel jelenleg a megyei kisgyűlések bírnak, — a közgyűlés pedig ugyanazon hatósággal, mellyel a megyei közgyűlések vágynak ellátva, kivéve a be- és kitáblázásokat, továbbá azon kérdéseket, melyek szoros értelemben bírói eljárást igényelnek, vagy bírói zár megrendelését foglalják magokban.« A gyakorlatban Buda fővárosban nem merültek fel viták a közgyűlés hatáskörét illetőleg. Nem merültek fel egyszerűen azért, mert a közgyűlés magát a város legfőbb szervének tekintette, gyakorolta a városigazgatás teljes hatalmát, saját hatáskörébe utalta mindazt, amit a régi tanács hatásköréből oda utalni jónak látott. Megtehette ezt annál könnyebben,