Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Baraczka István : Buda főváros első törvényhatósági közgyűlésének megalakulása. 1848

246 BARACZKA ISTVÁN A tisztújítás megtörténtével az alakítandó törvényhatósági közgyűlés tagjainak számszerűleg kisebb, de mindenesetre lényeges fele megválasztatott. Ráth Péter is túljutott megbízatásának kényesebb részén, hiszen az állások javadalmazással járván, egyszersmind kenyérkérdést is jelentettek az érdekeltek számára, aminek következtében a tisztviselőválasztások az elnök részéről igen nagy tapintatot és körültekintést igényeltek. A budai választók is bizonyára nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a tanácsban ülő egy-egy tisztviselő hivatalos hatalmának, a régi tapasztalatok alapján, mintsem egy közgyűlésben működő képviselőének, akinek tevékenységi körével, működésének jelentőségével alig lehettek tisztában. Közvetlenül a tisztújítás után a képviselőválasztásokra került sor. Május 30-án minden választókerületben kiosztják a szavazóbárcákat, június 1-én pedig a szavazóbárcák beszedésére a népösszeírással megbízott 76-os választmány minden kerületben az albírósági épületekben reggel 8—12 óráig és délután 3—6 óráig ülésezett. A munkálatok gyorsan peregtek : június 2-án a leadott szavazóbárcákat a választmány összeszedi, megszámlálja és a megválasztott képviselőket jelenti az elnöknek. A szavazás titkosan történt, előzetes kijelölés nélkül. Választási jogát a képviselőválasztásoknál is kiki csak személyesen gyakorolhatta. Az 1848 : XXIII. t.-c-nek talán egyetlen szakaszán sem érezhető olyan mértékben az országgyűlés gyors munkája, mint a passzív képviselőválasztási jogot tárgyaló 20. §-án. Bz a paragrafus igen súlyos félreértésekre adhat okot. Azt mondja ugyanis : »Azalatt, míg a törvény máskép intézkedend, képviselőül a város bármely letelepedett lakosa törvényesen bevett valláskülönbség nélkül megválasztható.« В szerint a passzív képviselőválasztási joggal rendelkezők köre összehasonlíthatatlanul tágabb lenne a 6. §-ban hovatovább részletesen körvonalazott aktív választójoggal rendelkezők körénél. Valószínű, hogy a passzív választójog gyakorlásához föltételezték legalább az aktív választójog birtoklását. Tény azonban az, hogy ugyanazt a Jakobson Károlyt, akitől — mint említettük — az aktív választójog gyakorlását megvonták, a Vízivárosban képviselővé választották. Minthogy nincsen nyoma annak, hogy Jakobson Károly az aktív választójogát időközben visszanyerte volna, feltételezhető, hogy Budán a törvényt e részében betűszerint értelmezték. Június 4-én Ráth Péter választási elnök már elkészíthette jelentését a képviselőválasztások eredményéről. В szerint a lakosság számarányához képest még a május 20-i közgyűlésben megállapított számú képviselőre a Várban leadtak 203 szavazatot, a Vízivárosban 331-et, a Tabánban 342-t, Országúton 115-öt, Újlakon 216-ot, a Krisztinavárosban 140 szavazatot. Választójogával tehát 1347 lakos élt, ami az összes választók 74-4%-ának felel meg. Bz a százalék — összehasonlítva a tisztviselők megválasztásánál közreműködő kijelölőválasztmány választására leadott szavazatok százalékarányával (87-3%) — csökkenést mutat. A választók megcsappant érdeklődésének magyarázatánál a törvényhatósági közgyűlés megalakulására vonatkozó iratok gyér száma és a meglévők szűkszavúsága miatt csupán feltevésekre lehet szorítkozni. Legtöbb alap kínálkozik annak feltevésére, hogy a már említett Jakobson-féle