Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Baraczka István : Buda főváros első törvényhatósági közgyűlésének megalakulása. 1848

BUDA EI,SÓ' TÖRVÉNYHATÓSÁGI KÖZGYŰLÉSE (1848) 245 annál is inkább, mert bár a ki jelölő választmány gyakorolta a hármas jelölés jogát, mégis a megnyilatkozó közvéleményt a jelöléseknél tartozott figyelembe venni. A tisztújítás napján az elnök, Ráth Péter nyitja meg az ülést, amelyen mindenekelőtt a régi tanács, a tisztikar és a választott polgárság eddigi hivatalaikról lemondanak. A választás idejére, a törvény 14. §-a szerint, a kapitány, a tiszti ügyész és a jegyző tisztének betöltéséről a választási elnök helyettesítés útján gondoskodott, sőt Budán — az ügymenet folytonosságának biztosítása érdekében, a közgyűlés határozata alapján — egy törvényszéki elnök, két tanácsnok és egy jegyző helyettesítéséle is volt felhatalmazása. A lemondások elfogadása után először a főhivatalokra, éspedig a polgármester, a főbíró és a kapitány állására történt meg a jelölés. Minden egyes állásra három egyént jelöltek, a választók pedig titkos golyóvetés által szavaztak. A három állásra jelölt kilenc egyén közül a meg nem választott hat pályázó más tiszti állásokra ismét jelölhető volt. A kilenc tanácsnoki állásra egyszerre 27 személyt jelölt a ki jelölőválasztmány, a választók pedig a három legfőbb hivatal betöltésénél alkalmazott módszerhez hasonlóan titkos golyóvetés által szavaztak. A megválasztottak azonnal letették a hivatali esküt és az állásukkal járó jogok és kötelességek birtokába léptek. Az alsóbb, de a még szintén választás útján betöltött hivataloknál is érvényesítették azt az elvet, hogy a felsőbb hivatalokra kijelölt, de meg nem választott pályázókat az alsóbb tisztségekre ismét jelölhették. A tisztviselőválasztások három napot vettek igénybe és május 29-én sikeresen befejeződtek. Huszonnégy állást töltöttek be a tisztújítás alkalmával választás útján (1. a Függeléket). A választott főtisztviselők személyi körülményeit vizsgálva kitűnik, hogy közülük tizenháromnak (54-2%) polgárjoga volt, és tizenegyen nem tartoztak a polgári rendhez (45-8%). Ez a százalékarány nagyjából megfelel a választók között szereplő kifejezetten polgárjogúak (49-7%) és a polgári rendhez nem tartozók (50-3%) arányának, ha a polgári rendhez tartozó választók javára kiigazítást végzünk. Ez a kiigazítás indokolt, mert —• mint említettük —• a választók jelentős számban nem hivatkoztak polgárjogukra a választói jogosultság megállapításánál. Figyelemreméltó, hogy a választott tisztviselők 75%-a, tehát tizennyolcan már előbb is Buda főváros szolgálatában állottak, míg 25%-uk, tehát mindössze hatan nem tartoztak megválasztásuk előtt a város tiszt viselőkarához. Ebből a 25% új tisztviselőből azonban csak egynek volt polgárjoga és ötnek nem. Kétségtelen, hogy ebben a tényben a rendi átalakulásnak nagy szerepe volt, bár kétségtelen az is, hogy a polgárjog birtoklása nem tartozott a tisztviselői alkalmaztatás feltételei közé 1848 előtt sem. Az újonnan választott tisztviselők közül azok, akik már előbb is tisztet viseltek a városnál, nem voltak valamennyien budai polgárok, sőt akik polgárok voltak, azoknak legnagyobb része is csak az 1840-es évek második felében vétetett föl a budai polgárok közé. A hat, városi tisztséget eddig be nem töltött, új tisztviselő közül egyébként előző foglalkozásukat tekintve két értelmiségi (egy ügyvéd és egy mérnök), három birtokos (ház és föld) és egy gazdálkodó foglalkozású volt.