Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Baraczka István : Buda főváros első törvényhatósági közgyűlésének megalakulása. 1848

238 BARACZKA ISTVÁN fellebbviteli választmány döntsön. E választmányt az április 27-i választmányi ülésben alkotják meg oly módon, hogy abba minden kerületi választmány választókerületenként egy-egy tagot küld. Tehát a Vár, Krisztinaváros, Országút és Újlak egy-egy, a Viziváros és Tabán két-két taggal szerepelt a fellebbviteli választmányban. Az egyöntetű eljárás és a viták lehető elkerülése érdekében leszögezi a választmány a választói képesség megállapításánál követendő gyakorlati elveket. Ezek szerint az ingatlanok tulajdonosai tulajdonjogukat teleklevéllel tartoztak igazolni. A kézművesek a céhmester bizonyítványát, a gyárosok és kereskedők pedig hatósági engedélyt (iparengedély) mutattak fel. Tudorok, sebészek — általában a diplomások — eredeti oklevéllel és a fizetett házbér összegéről a háztulajdonos rendesen kiállított bizonyítványával igazolták a választmány tagjai előtt választás' képességüket. Akiket jövedelmük alapján soroltak a választók közé, azok részvények, státuspapírok, hivatalos fizetésről szóló okiratok felmutatásával igazolták igényjogosultságukat. Külön foglalkozik a választmány a május 8-i választmányi ülésen a városi tisztviselők választóképességének megállapításával. E tekintetben úgy határoznak, hogy a városi tisztviselők csak abban az esetben rendelkeznek választójoggal, ha a törvényben előírt kellékek valamelyikének megfelelnek ; tehát városi tisztviselői mivolta senkit sem hozott kedvezőbb helyzetbe a lakosság egyéb tagjainál a választójog szempontjából. A törvény 6. §-ában említett gazdái hatalom kifejezést úgy értelmezik, hogy az nem egyéb úri hatalomnál. Tehát a gazdái hatalom alatt állók, úri hatalom alatt lévén, nem független egyének s ily énekül azok tekintetnek, akik »kialkudott bérért mint cselédek magány polgároknál szolgálnak«. Ezek választójoggal nem rendelkeznek. Ellenben a közszolgálatban lévő mindazok az egyének, akik bár szolgáknak neveztetnek, de rendszeresített nyugdíjra jogosultak, valamint a király és a nádor udvari személyzete is, ha a törvényszabta választói képességüket egyébként hitelesen ki tudják mutatni, a választók közé fölveendők. Hasonlóképpen föl kell venni a választók közé a diplomás köztisztviselőket, bár esetleg sem a törvényben említett ingatlantulajdonnal, sem a Buda fővárosban megkívánt jövedelemmel nem rendelkeznek, ha legalább 80 pengő forint házbért fizetnek. A kézművesek választójogára vonatkozó törvényes rendelkezést (6. § b) pont) a választmány önállóan, de bölcsen értelmezi. A törvény ugyanis csak annak a kézművesnek a számára biztosítja a választói képességet, aki a városban egy év óta letelepedett, tulajdon műhellyel rendelkezik és legalább egy segéddel dolgozik. Az 1848 májusára kialakuló helyzettel a törvényhozók nem számolhattak. A rendkívül szorongó körülmények a kézművesekre nehéz napokat hoztak, és számos kézműves, aki éveken át rendszeresen tartott segédet, kénytelen volt segédjét elbocsátani. A honvédség zászlóinak kibontásakor is bizonyára sok mesterlegény hagyta oda szerszámait. A választmány úgy véli, hogy a törvényhozás az ilyen kézművesek kizárását a választójogból nem célozhatta. Éppen ezért azon meggyőződésben van, hogy nem a törvény ellen, hanem a törvény szellemében cselekszik, amikor úgy határoz, hogy az »oly kézműveseket, akik most netalán segéd nélkül dolgoznak, eddig azonban köztudomásra segéddel