Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Rexa Dezső : A Gránátos-utcza és épületei

198 REXA DEZSÓ' leírások között kitűnik egy verses leírás, mely a testőr-írók egyikétől, Nagybartsai Barcsay Ábrahám magyar királyi testőr ezredestől származik. 1789-ben jelent meg nyomtatásban 68 ) és címe : Egy sebes katonának sóhajtása a megtörődött vitézeknek számokra épült pesti nagy házára. A ZSIBÁRUS-UTCA. Ma persze más a neve : Párizsi-utcának hívják. A török hódoltság megszűnése után a császári közigazgatás ezt az utcát, mely a régi Uri-(ma Petőfi Sándor-)utcát átvágva a Gránátos­utcától a Váci-utcáig ért,^ két utcának vette. A felső részét, amelyik az Irgalmasok-utcájától az Uri-utcáig tartott, német szóval Zwerchgasse-nak nevezte el. Zwerch alatt pedig az átvágót, a keresztvonalat értik, így hát az utcácska neve Kereszt-utca volt. Az alsó darabnak pedig akkor Vám-utca volt a neve. 69 ) 1804-ben a német polgárság már nem e neveken emlegette, hanem Trödlergasse volt az ő nyelvén. 70 ) Ezt a nevet pedig valószínűleg onnan kapta, hogy ez a jó helyen fekvő utca lehetett a régi Pest Teleki-tere, itt tanyázhattak a mindennel kereskedő ószeresek, ócskások, zsibárusok. (A zsibárusok mellett madárkereskedések voltak, amint a már többször említett német verses leírásban találjuk.) 71 ) A magyar világban aztán Zsibárus-utca lett és a három város egyesítésekor (1873) meg is tartotta ezt a nevet és csak 1903-ban lett belőle az, ami ma : Párizsi-utca. A régi időben a Gránátos-utcai egyik sarkán volt a Szervita-rend klastromának a kertje, a másik sarkon volt az Úri-utcai házsor 15-ös számú telkének a vége. 72 ) Ez a sarok utóbb, az újabb számozás alkalmával a 604-es számot kapta, 73 ) amire aztán egy egyemeletes szilárd ház épült; gazdag, vagyonát féltő ember építhette, hogy földszinti ablakait sűrű vas­ráccsal látta el. 74 ) Ezt a házat Bierbauer Virgil ismeretes térképén mint 1809 előtt épült házat jelzi. 75 ) Idő multával a túlsó saroktelek sokat foglalkoztatta a legnagyobb magyart, aki itt akarta felépíttetni az első ipariskolát. A fasor szegélyezte utcarész — a Szervita-rend gazdasági udvarának és kertjének kőfalától volt egyhangú. A város közepén nem is lehetett megtűrni, hogy egy akkora értékes telek a falusi élet formáit mutassa. A közeli Szent Ferencrendiek rendháza már jóval a törökdúlás előtt azon a helyen volt, ennek ellenére szintén le kellett, hogy mondjanak jóval nagyobb kertjükről és udvarukról, jóllehet történelmi alapon több joggal bírhattak a városban. A telek sorsán sokan törték a fejüket. A sokak között volt gróf Széchenyi István, aki 1836 óta foglalkozik a Pesten felállítandó műegyetem kérdésével, amikor a helytartótanács, a magyarellenes Bécs szócsöve kijelenti, hogy Magyarországnak nem kell műegyetem, csak ipariskola (1842). Széchenyi ezt is elfogadja s attól kezdve e mellett izgat. 1846 október 7-én először veti fel a gondolatot, hogy azt a fontos és nélkülözhetetlen iskolát csak a szerviták telkén lehet felépíteni. 76 ) Károlyi Istvánhoz, a gróf Teleki gyermekek akkori kiváló nevelőjéhez írott levelében ezt mondja :

Next

/
Oldalképek
Tartalom