Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Clauderné Vladár Margit : A Várszínház története

A VÁRSZÍNHÁZ TÖRTÉNETE 165 Érdekes megnéznünk Alt Jakab helyreállítási rajzát a Mátyás korabeli Budáról, melyet a XIX. század első felében készített és ezen csúcsíves tornyokat tüntet fel, de sajnos rajta kiigazodni nem tudtam. A törökök uralmuk alatt nagy pompával rendezkedtek be Budán, ahol a meghódított terület kormányzósága, a basának székhelye volt. Tizennégy mecsetet építettek vagy alakítottak át keresztény templomból. A Várszínház helyén az úgynevezett Basa-dsámi állott az akkori Bizánciutcában. Érdekes, hogy ezt az utcát mindig a templom után nevezték el. Az 1440-es években Szent János-utcának, a karmeliták ott-tartózkodása idején pedig Karmelita-utcának nevezték. A színház megnyitásától mai napig Színház-utca a neve. A Basa-dsámi volt az első temploma a törököknek. Az oka annak, hogy először a ferencesek Szent János-templomát alakították át, az lehetett, hogy a basa székhelyének közvetlen szomszédságában állott. így aztán a ferencesek a Szent Magdolna-templomba kerültek. (Dr. Rechner Jenő kéziratából.) A török templomok kétfélék voltak ; az egyiket dsáminak, a másikat mecsetnek nevezték. A dsámi és a mecset között a különbség az, hogy a mecset lehetett kisebbszerű imahely is, míg a pénteki hivatalos imádságot az uralkodóért csak a dsámiban mondhatták. A Basa-dsámi a budai basa temploma volt és lakóháza mellett állott. Helyét Buda 1686-i ostrománál az ostromló seregben működő Juvigny császári mérnök is pontosan meghatározta az általa összeállított térképen. Feljegyzéseink vannak a Basadsámiról : »Pascha Dschamisi«-ról Gerlach Istvántól, aki Ungnád Dávid császári követnek udvari prédikátora volt és vele Budán át Konstantinápolyba utazott. 1577 június 18-án megszemlélte Buda nevezetességeit és a Basa-dsámiban is benn volt. Ideírja, hogy a templomban gyönyörű szőnyegek borították a földet és a keleti falat. A falban boltíves fülke volt, amelyben a pap ült és imáit mondogatta. Nem messze ettől à fülkétől egy rácsokkal körülvett, meglehetősen magas szék állott, amelyen a pap mohamedán szokás szerint a lábain ülve szokta beszédét tartani. A török korból a templomra vonatkozólag csak ezekre a feljegyzésekre tudunk hivatkozni. Bővebb leírás nem maradt fenn, melyből építészeti szerkezetére következtethetnénk. Az 1686-i ostromnál a basa lakóhelye mögött álló puskaporos torony felrobbant, olyan erővel, hogy kövei még a pesti oldalra is áthullottak. A dsámi és a basa lakóháza teljesen rombadőlt. Anyagát vagy az új templom vagy más épületeknek felépítésénél használták fel, mert hiszen Budán az ostrom után alig maradt épület épségben. A törökök kiűzése után Iyipót király több szerzetesrendnek ad engedélyt a letelepülésre, hogy a katolikus vallást és kultúrát terjesszék. Ekkor jönnek Budára a jezsuitákkal egyidőben a felsőnémet tartomány béli, szigorúbb rendszabályt követő karmeliták is: Patres В. Virg. Mariae de Monte Carmelo. A rendet Calabriai Berthold alapította a XIII. században II. Honorius pápa beleegyezésével Palesztinában a Carmel-hegyén. A rend annyira elterjedt volt, hogy a XVIII. században már 7500 fölé emelkedett kolostorainak száma. A császári udvartól 1687 május 2-án leirat érkezett a budai kamarai igazgatósághoz, amelyben engedélyt adtak a karmelitáknak Budavárában való letelepedésére. Az Úri-utcában a várfalak felé eső