Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Clauderné Vladár Margit : A Várszínház története
166 CIvAUDERNÉ VIvADÁR MARGIT kisebb telket, amelyet először kaptak kolostor és templom építésére, a karmeliták nem találták alkalmasnak és el is adták a Klarisszáknak szavatosság mellett 1350 forintért. A jelenlegi Várszínház helyét először a jezsuiták kapták lakhelyül és javították meg a volt basa lakóházát. A jezsuiták azonban csak egy évig laktak itten, ekkor megkapták a Nagyboldogasszony templomát, amelyet saját részükre megfelelőbbnek tartottak. Helyüket a karmelita szerzeteseknek adták át. Ezt a helyet, ahol kolostor és templom állott, eredetileg a ferenceseknek lett volna joguk magukénak nyilvánítani, azonban nem tudták, hogy a Basa-dsámi és a basa lakóházának helyén eredetileg az ő templomuk és kolostoruk állott. A jezsuiták előtt a Nagy boldogasszony templomát használták, majd azon okra hivatkozva, hogy a török uralom alatt csak ők végeztek egész Budavárában istentiszteletet és azt a Mária Magdolna-templomban tartották, úgy vélték, hogy ez a IV. Béla által a rend részére alapított templom. Ámbár az egész templomból csak a torony törzse állott, mégis ezt nyilvánították magukénak, a megszerzését kérelmezték és meg is kapták- a mai Helyőrségi templomot. A karmeliták pedig, miután a részükre kijelölt helyet törvényesen megkapták, elhatározták a templom építését a Basa-dsámi romjaira. Időrendi sorrendben a következőképpen alakult a helyzet : 1687 május 2-án Lipót király engedélyt ad a letelepedésre három szerzetesrendnek a Várban, éspedig a jezsuitáknak, ferenceseknek és karmelitáknak. Területileg azonban nem nagy terjedelemben, mivel arra a Vár kicsi lett volna. Az engedély az Úri-utcát jelölte ki a letelepedésre. Ezt a területet a karmeliták alkalmatlannak találták. Ezért a budai kamarai adminisztráció 1692 február 2-án az Udvari Kamarától a Vizi-kapu mellé való áthelyezésüket kéri. Kérésüket a karmeliták azzal támogatják, hogy mivel nemcsak a lakosság, hanem katonaság részére is tartanak istentiszteleteket, nagyobb templomra és kolostorra van szükségük. Az Úri-utcában pedig az erődítések nagyobbítása miatt a hely szűk lenne számukra. Ezért az adminisztráció javasolja a basa házát és a mellette levő, romokban heverő Basa-dsámit, mely azelőtt szintén istentisztelet tartására szolgált. Erre a feliratra 1692 július 1-én adja meg a választ az Udvari Kamara a budai kamarai adminisztrátornak. Ebben a válaszban meg is kapják a karmeliták a volt basa házát és dsámiját, amennyiben erődítési akadály nem áll fenn. Az ezt követő év, 1693 december 20-án az új telket felmérik és átadják a karmelitáknak. A telek, amelyet kaptak, a Herdegen János Leonhardt örököseinek házától a kaszárnyákig tartott. Telekkönyvezye először 1703-ban lett. Helyrajzi száma napjainkig többször változott. Összeírási száma 1696-ban 251 volt. Ez volt a kolostor száma is, mert a két telek egy ingatlanként szerepelt. Egész nagysága 1154 négyszögöl volt, maga a templom területe egész a városfalakig ebből csak 270 négyszögöl volt. Helyrajzi számai : 1706-ban 255, 1779-ben 189 y 2 , 1786-ban és 1794-ben 225, 1804-ben 217, 1823-ban 219, 1844-ben 216, 1853-ban 209, 1856-ban 24, 25, 1895-ben 2127. Jelenlegi helyrajzi száma 6459, maga az épület pedig Színház-utca 1—3. . A telekhez tartozik még egy sáv, mely közterület volt a Sándorpalota felé és egészen a városfalig húzódik. Az egész területnek részletes
