Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Iványi Béla: Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához

Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához. (Főleg a körmendi hercegi levéltár adatai alapján.) 1936-ban, Buda visszafoglalása 250 éves évfordulójára Budapest székesfőváros Károlyi Árpád nagybecsű monográfiáját Wellmann Imre átdolgozásában, a fővároshoz méltó fényes és előkelő köntösben újra kiadta. Ezen mú első kiadásához írt Előszóban néhai Károlyi Árpád hangoztatja, hogy többek közt a herceg Batthyány-család körmendi levéltárában »valami jó forrásra akadni« nem tudott, »azonban — folytatja — azt, amit a körmendi levéltár nyújtott, azt a keveset becsületesen fölhasználtam«. Ha végigforgatjuk a kötetet, mindjárt elöljáróban megállapíthatjuk, hogy Károlyi Buda 1684. évi ostromához a körmendi levéltár anyagából semmit sem használt föl, nyilván azért, mert ezen adatokat akkor meg sem találta, ami pedig az 1686. évi ostromot illeti, ehhez tényleg kevés adatot talált és azt műve 14,107—8, 110 és 112. lapjain föl is használta. Tartozunk azonban nagyhírű néhai historikusunk áldott emlékének annak kijelentésével, hogy ő a most napfényre került adatokat már csak azért sem láthatta, mert akkor még a levéltár missilis anyaga rendezve nem volt, s ezenfelül ez a rendezetlen anyag akkor elhelyezésénél fogva nehezen volt hozzáférhető, úgyhogy talán még hosszú hetek kutató munkájával sem juthatott volna azon adatokhoz, amelyek a jelenleg folyó rendezési munkálatok során előkerültek, s amelyeket az alábbiakban közlünk. I. AZ OSZMÁN URALOM ALATTI BUDA A NEMZET ÉRDEKLŐDÉSÉNEK KÖZPONTJÁBAN. Buda és Pest 1541-ben történt megszállása után az 1542., 1598., továbbá 1602—3. évi sikertelen ostromok után 1684-ig Buda várát a magyarság többé meg nem támadta, ami azonban korántsem jelentette azt, hogy a nemzet fővárosa visszaszerzéséről csak egy pillanatra is lemondott volna. A nemzet a XVI. és XVII. századok folyamán félszemmel állandóan és élénken Budát figyelte s várt a kedvező alkalomra! A Budán maradt és ott lakó magyarok, a jövő-menő hírvivők, levélhordók, kereskedők, kémek, a követségek és követségi kíséret tagjai és nem utolsó sorban a sarcuk után járó hadifoglyok a budai eseményekről akarva, nem akarva, szinte állandóan tájékoztatták a nemzet közvéleményét. Hiszen alig tette be a