Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175
ÓBUDA KÖZIGAZGATÁSÁNAK HÚSZ ÉVE 1746—1766. ]§3 san meghatározzák a, mezőgazdasági munkálatoknak még az idejét is. Közlik a lakossággal, hogy a tavaszi szántást és vetést március 12-ig kell a földeken elvégezni. 1747 február 24-én találjuk bejegyezve a tanácsülési jegyzőkönyvbe a szőlőmunkásoknak fizetendő bérről szóló urasági rendelkezést is. E bejegyzés tanúság arra, hogy az uraság részéről az úgynevezett telekkönyvi hivatal (Grund Buch) foglalkozott a városnak adandó mezőgazdasági utasításokkal. A telekkönyvi hivatal — bár több, mai értelemben vett közigazgatási feladat is hatáskörébe tartozott — a maga egészében földesúri szerv volt. Ez természetes is, mert az ingatlanok tulajdonjoga a földesurat illette. Az ingatlanokkal kapcsolatos ügyek vitelét a földesúr nem ruházta a városi hatóságra, amint azt a közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyeknél megtette. Külön hivatalt szervezett tehát, amely független volt a városi közigazgatástól, és a hivatal tisztviselőiről is a földesúr gondoskodott. A hivatalnak külön pecsétje volt, amelynek köriratában az 1729-es évszám szerepel. 88 ) Egyéb adatok híjján föltételezhető, hogy 1729 előtt a telekkönyvi hivatal nem működött. 1746—1766 között nagyobb részben Schad (Schadt) Móric voit a hivatal vezetője, a telekispán (Grundverwalter). 89 ) Hatásköre jóval meghaladta a mai értelemben vett telekkönyvi hivatalokét. Nevezetesen az ingatlanok nyilvántartásán kívül különös gondja volt a szőlő- és földművelési munkálatokra. Reánk maradt a telekkönyvi hivatalnak az az Instructioja, amelyet Zichy Miklós özvegye, gróf Berényi Erzsébet 1759 január 1-én adott a hivatalnak. 90 ) Teljes címe : »Instruction, welche aus gnädigst grundherrschaftlichem Befehl, von einem hochgräflichen Grund Buch zu Alt-Ofen, dasiger Gemeinde zu ferneren Richtschnur de Dato 1 Januarii 1759 übergeben worden.« A telekkönyvi Instructio négy összefűzött lapból áll, a grófné sajátkezűleg írta alá. Hat pontban tartalmaz különféle utasításokat. Az első pontban elrendeli, hogy mindennemű ingatlan változást, vonatkozzék az házra, szőlőre, földre, a telekkönyvi hivatalnál be kell jelenteni. A második pont építkezési szabályokat tartalmaz, elsősorban pincékre és kutakra, amikoris különös tekintettel kell lenni a szomszéd számbajöhető igényeire, és a neki esetleg okozott kár megtérítendő. A szomszéd elővásáilási joga felől intézkedik a harmadik pont a szőlőkre vonatkozólag. A negyedik és egyben a leglényegesebb pont szól a házingatlan-levélről és a föld-, rét-, szőlőcseréről. 1759-ig a lakosságnak az ingatlanokhoz való jogi kapcsolata rendkívül laza volt, amelyet a mezőgazdasági művelés eredményessége érdekében meg kellett szilárdítani. Tudjuk, hogy a mezőgazdasági ingatlan gondatlan művelése elegendő ok volt arra, hogy művelőjétől a földet elvegyék és szorgalmasabb gazdának adják át. Rendezést sürgetett az aránytalan föld- és szőlőmegoszlás is. Az ingatlanok felniérését és felosztását 1759-ig nem vizsgálták felül, márpedig a telepítés első éveitől kezdve bizonyára több körülmény kívánta volna az újabb rendezést. Egyes családok megszaporodtak, mások viszont kihaltak, vagy megfogyatkoztak. A házassági szerződésekből, a tanácsülési jegyzőkönyvből világosan megállapítható, hogy Óbudán nagyon gyakfan özvegyasszonyokkal házasodik a fiatalság. A háromszori férjhezmenés vagy nősülés sem ritka. Mindezek a körülmények 12*
