Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175
150 BARACZKA ISTVÁN Óbudán, gyakran volt alkalma tapasztalni, hogy nincsen egyetértés a tanáes és a város közönsége között. Ennek főokát a tanácstagok gyakori változásában látja. Innen ered, hogy a tanács tekintélye és tisztelete megfogyatkozott, rendeleteinek ereje pedig meggyengült. Éppen ezért elrendeli az állandó tanács felállítását (einen stets währenden Raath), melyet hatékonyabb rendelkező erővel ruház fel. Az állandó tanács tagjai a bíró, az esküdtek, a jegyző, egy magyar és egy német nemzetiségű kisbíró. Az esküdtek számáról és nemzetiségi arányáról az Instructio harmadik pontjában úgy rendelkezik, hogy tizenkét esküdtet válasszanak. Minthogy pedig a német nemzetiségű lakosság számaránya meghaladja a magyarokét, ennek az aránynak megfelelően nyolc német és négy magyar nemzetiségű esküdtet küldjön a lakosság a tanácsba. Minthogy a tisztújításokat a tanácsülési jegyzőkönyv csak nagyon ritkán és ezekben az esetekben is csak egyes részleteiben örökítette meg, a tizenkét esküdt pontos névjegyzékének összeállításához csak az 1753— 1758., 1760—1762. és 1766. évekre szolgáltatnak egyéb források kielégítő adatot. Kitűnik ezekből, hogy magyar részről — a bírói tisztet is több ízben viselt — Merkovics Gergely, továbbá Kiss Mihály és Nóvák Mihály foglaltak helyet az esküdtek sorában. Az óbudai polgárok közül az 1746—1766. évek között több-kevesebb évig esküdtek voltak: Dorsch Jeromos . I,ambeckh Ferenc Schwartz Jakab Friedrich János I,imberger István Seyrer János Mihály Genski Simon Merkovics Gergely Singer Krisztián Jakoschitz József Nóvák Mihály Taf linger Mátyás , : Kiss Mihály Peckhl Sebestyén Vogl Ignác Kühdreiber Ádám Saller János Wagner János Watzner János Ziegler Károly Az állandó tanács felállítása óta az esküdti tisztség egész életre szólt, és a tanácsból való kizárás, mely valami súlyosabb természetű vétség vagy mulasztás következménye lett volna, 1746—1766. között nem fordult elő. Legalább is a tanácsülési jegyzőkönyv, vagy a rendelkezésünkre álló egyéb források nem említenek ilyeh esetet. Az Instructio mindenesetre tartalmaz rendelkezéseket arra áz esetre, ha akár az említett kizárás, akár valamelyik tanácstag elhalálozása folytán a tanácstagok létszáma hiányossá válnék. Ilyen esetben köteles a tanács az elhalálozásról vagy kizárásról a földesurat azonnal értesíteni. Az uraság azután három személyt jelöl majd, akiknek egyikével a hiányzó tanácstag helyét választás útján tölti be a város. 31 ) -i . A tanácstagság, illetőleg az esküdti tisztség megszűnésének ezek szerint két oka lenne : egyrészt valamilyen, az esküdti tiszttel össze nem egyeztethető vétkesség, másrészt a haláleset. Ismerünk azonban az óbudai közigazgatás múltjából olyan esetet, amikor a 'tánacstagsag, illetőleg az esküdti tisztsége megszűnése egy harmadik okra vezethető vissza. Taf linger Mátyás, akit 1747 január 1:0-én választanak meg esküdtnek, 1759-ben már nem és az utána következő évek egyikében sem szerepel
