Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175

ÓBUDA KÖZIGAZGATÁSÁNAK HÚSZ ÉVE 1746—1766. 151 az iratokban többé esküdtként. Viszont 1759-ben ő lesz a város adószedője, pénzügyeinek nyilvántartója, számvevője (Einnehmer), Nem lehet kétséges, hogy a pénzügyek felelős intézője, aki számadással tartozott a tanácsnak, mint esküdt és tanácstag nem szerepelhetett többé a tanácsban. Megerősíti ezt a feltevésünket I^imberger István esküdtként történő említése 1760-ban, akinek a neve egészen új és addig ismeretlen az esküdtek között. Következésképpen feltehető, hogy ő volthivatva pótolni Taflinger Mátyás esküdti helyét.

32

) Az Jnstructionak esküdtválasztásra vonatkozó rendelkezése, mely Szerint az uraság által ajánlott három személy közül választás útján tölti be a tanács a megürült esküdti széket, 1761-ben szintén módosul. A tanácsülési jegyzőkönyv 1761 január 31-i feljegyzése említi első ízben az úgynevezett külső tanácsot (äusserer Rath). Felsorol itt a jegyzőkönyv huszonnégy férfiút, majd azt mondja, hogy belőlük kell a külső tanácsot megalakítani. Tanácstagságuk egész életre szól, és a belső tanács valamely tagjának elhalálozásával megürült helyet a huszonnégy külső tanácsbeli valamelyikével kell betölteni.

33

) A hatósági jogokat együttesen gyakorló felelős városi vezetőknek, tehát a bírónak és a tanácsnak feladatai részben közigazgatásiak, részben igazságszolgáltatásiak. Mielőtt az Instructio e két feladatkör bármelyikét is közelebbről meghatározná, általánosan előírja a város vezetői számára a hivatali esküt, megköveteli tőlük a hivatali titoktartást, a lelkiismeretes munkát és az igazság érvényesítését mind határozataikban, mind ítéleteikben. A bíró és a tanács, nemkülönben a jegyző és a kisbírók szolgálatuk megkezdése előtt tehát esküt tettek. Az eskütétel nyilvánosan történt az egész lakosság színe előtt a templomban.

34

) Szigorúan inti az Instructio a tanácstagokat a hivatali titoktartásra. Tartsa szem előtt minden tanácstag a közügyek bizalmas voltát, és ha szüksége mutatkozik, ne közölje azokat illetéktelenekkel. Az ebben vétkes tanácstagok büntetéseképpen az Instructio a tanácsból való kizárást helyezi kilátásba.

35

) A hivatali titoktartás komolyabb sérelmével nem is találkozunk. Mindössze egy esetet örökít meg a tanácsülési jegyzőkönyv, de akkor is inkább az iddogálás közben megoldódott nyelv zabolátlansaga miatt kell egynémely tanácstagot megrovásban részesíteni. A tanácstagok neveit nem közli a jegyzőkönyv, de súlyosbító körülménynek veszi, hogy a hivatali titok megsértése nyilvánosan történt a községi kocsmában, ahol nemcsak városbeliek voltak jelen, hanem idegenek is. A felmerült esettel kapcsolatban a tanács szigorúan állást foglal és elhatározza, hogy aki a jövőben hasonlóan cselekszik, hat forint büntetést fizessen. Ugyanakkor hivatkozik azonban az uraság által adott Instructioban foglaltakra is, mely a vétkes tanácstagot kizárással bünteti.

36

) Általános követelményként előírja az Instructio, hogy a bíró és a tanács legjobb tudásuk szerint járjanak el minden eléjük került ügyben ; gazdagnak és szegénynek, ellenségnek és barátnak egyaránt pártatlanul szolgáltassanak igazságot. Szigorú büntetést helyez kilátásba a tanács tagjainak arra az esetre, ha valaki akár a tanács hanyagsága miatt, akár az igazságot sértő intézkedése miatt a földesúr védelmét volna kénytelen igénybe venni.

37

) /