Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Iványi Béla: Buda és Pest sorsdöntő évei, 1526-1541 : főleg levéltári források alapján 32-84
34 IVÁNYI BÉLA foglalta el, földúlta, fölégette és, elpusztította. 7 ) Egy 1568-ban készült nürnbergi krónika szerint az oszmánok Budán mindent kiraboltak, elpusztítottak és elégettek és amint a zsidók utcájába értek, itt 3500 zsidót megöltek, úgyhogy csak húsz tudott az öldöklésből megmenekülni. 8 ) A többi nürnbergi krónika Budáról röviden csak annyit ír, hogy az oszmánok ekkor elfoglalták a várost. 9 ) Az 1568. évi nürnbergi krónika a budai zsidók leöléséről szóló részletet vagy a »Hernach volgt des Bludthunds« kezdő című, vagy »Newe Zeyttung, wie es« stb. című egykorú nyomtatványból, vagy pedig Franck Sebestyén 1531. évi krónikájából vehette. 10 ) A szemtanú Szerémi semmiféle öldöklésről nem tud. Szerinte a szultán az ekkor Budán talált keresztényeknek egy kereskedő közbenjárására megkegyelmezett. Azok a rémületes részletek tehát, amelyeket ezek a nyomtatott források és utánuk részben az említett nürnbergi krónika föltálal, csak arra valók voltak, hogy az olvasókat az oszmánság ellen izgassák. Ismerve Buda város akkori területét és középkori topográfiáját, teljes képtelenségnek kell tartanunk, hogy a budai »piatea Judeorum«-ban 3500 zsidó lakhatott volna. Ha pedig mégis ennyi zsidó lakott volna ott — ami egyszerűen hihetetlen —, akkor hogy lehet a Farkas pozsonyi kanonok levelében írtakat és Szerémi előadását, hogy t. i. Buda szeptember 8-a előtt már majdnem teljesen üres volt, a nyomtatott források nagyhangú ostrom-leírásával, az ostrom alkalmával 2500 oszmán pusztulásával, a külön megerősített zsidó utca megtámadásával, a zsidók ellenállásával és a jóformán üres városban rendezett tömegöldökléssel összeegyeztetni? Itt tehát a tényeknek meg nem felelő, hangulatkeltő leírásokkal állunk szemben, amelyekben a véres és nehéz ostromokról, a pesti és budai nép és a zsidók lemészárlásáról szóló hajmeresztő részletek teljesen légből kapottak és csak a krónikások fantáziájának szüleményei. . Szulejmán 16 napi budai tartózkodás után átkelt a Dunán és az Alföldön végigvonulva tért vissza Sztambulba. A szultán célját csak részben érte el, mert II. Lajos királyt és seregét legyőzte ugyan, de győzelmét kihasználni nem tudta és tulajdonképeni ellenfeléhez, Ferdinándhoz, már csak az őszre hajló idő miatt is, hozzáférni nem tudott. Szulejmán távozása után megindult a harc János és Ferdinánd között a magyar királyság és a főváros bírásáért. 1526 októberében Buda vára úgy látszik már János vagy hívei kezében volt, mert október 11-én Nádasdy Tamás Ferdinánd főhercegnek azt írja, hogy »iam arx Budensis sit occupata fer quosdam«. 11 ) 1526 november 10-én Szapolyai Jánost magyar királlyá koronázták, aki Szerémi szerint november végén Budára indult, innen pedig 29-én telelni Esztergomba ment, ahol 1527 március derekáig maradt. Buda birtokbavételét Jánosnak ellenfelei nagyon rossz néven vették. Egy 1527 január 13-án kelt instrukcióban fölróják neki, hogy »die haubtstat Offen« és más városokat és várakat magának, »für sich selbs« elfoglalt. 12 ) Természetesen az ország fővárosára igényt tartott Ferdinánd is, aki 1527 május 15-én, tehát már javában birtokon kívül, a nádornak egy budai házat ígér, s egy július 13-án kelt oklevél szerint a »Kressnprun« melletti táborban Nádasdy Tamás, Zalay János és társaik eskü alatt kötelezik
