Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31

SZÉCHENYI ISTVÁN SZEREPE BUDAPEST FŐVÁROSSÁ FEJLESZTÉSÉBEN 15 akik a kamaraerdei telkek iránt érdeklődést tanúsítottak, mégis kétségtelennek tekintendő, hogy Széchenyi István közöttük volt, mert 1835 június 22-én a budavárosi tanácshoz intézett beadványában maga indítványozta, hogy értékesítsék a Kamaraerdő területét 5—6 holdas parcellákban nyaralótelep céljaira, s indítványához részletesen kidolgozott felosztási tervezetet is csatolt. Hangsúlyozottan kiemelte beadványában, hogy nem szántóföldekre vagy szőlőkre gondol, hanem kifejezetten nyaralótelep létesítése a célja (keineswegs als Bauerngründe zu Äckern und Weingärten, sondern ausschliesslich und lediglich zu Erbauen von Landhäusern). A választott polgárság 1835 június 26-i ülésében tárgyalta Széchenyi indítványát s hivatkozással régebbi állásfoglalására nem volt hajlandó a tervezethez hozzájárulásátadni. Ennek ellenére Széchenyi 1837 január 3l-én újból felvetette előbbi elgondolását s indokolásul azt hozta fel, hogy most tudomása szerint többen is hajlandók lennének ott telket venni ; ha azonban az érdeklődés más irányba fog fordulni, amint a Szép Juhásznő környéke máris divatba jött (die Umgegend der schönen Schäferin mit jedem Tage mehr in Aufschwung und Mode kommt), akkor már késő lesz a terv megvalósítása. Ez újabb beadvány eredménye lőn, hogy a választott polgárság 1838 február 23-án tartott ülésében Széchenyi javaslata mellé állott, s a városi tanács kedvező felterjesztésére a Magyar Kamara 1840 február 5-én megadta az engedélyt a Kamaraerdő területének értékesítésére. Ekkor azonban már késő volt, Széchenyi jóslata bevált, mert az érdeklődés a budai hegyvidék más részei felé fordult, a Kamaraerdő nem lett nyaralóteleppé. (Gárdonyi : A budai hegyvidék első nyaralótelepei=Tanulmányok Budapest múltjából II. köt. 162. s köv. 11.) Minthogy Széchenyi annyi érdeklődést tanúsított Budapest szépítése iránt, természetesnek vehető, hogy a Szépítőbizottmány elnöki tisztét készséggel vállalta volna, amint ez 1835 október 20-án Tasner Antalhoz intézett leveléből kitűnik. (Széchenyi István levelei II. köt. 138.1.) Ha József nádor eleget tett volna ezen óhajtásnak, Széchehyi közéleti pályája egészen más fordulatot vesz, és Budapest is sokat nyert volna vele. A nádor azonban szívósan ragaszkodott ehhez a tisztséghez s Széchenyi számára nem volt hajlandó megnyitni ezt a munkateret, amint ez Széchenyi 1832 május 20-án kelt naplójegyzetéből világosan kitűnik (Er ist mit mir in Rivalität). Széchenyi figyelmét nem csupán Budapest és környékének szépítése, szebbé, kellemesebbé tétele foglalkoztatta, hanem gazdasági téren is előbbre kívánta vinni a várost. Ámbár Schwartner statisztikájának megjelenésekor már itt összpontosult az ország kereskedelme (Mittelpunkt für das Kommerz ist die Stadt Pest), mégis sok akadálya volt a továbbfejlődésnek. Vasutak hiányában a kereskedelem a Dunán kívül a tengelyen való szállításra volt utalva, ezt pedig erősen hátráltatta a kereskedelmi utak rossz állapota. Az utak karbantartása a vármegye feladata volt, amely megfelelő építőanyag hiányában nem tudott kellő módon eleget tenni hivatásának, s ennek eredményeképpen a Budapestre vezető utak nem voltak megfelelők. Széchenyi mutatott rá elsőnek arra, hogy a Budapestre vezető kereskedelmi utak rendezése nem csupán városi, hanem országos érdek, s ennek megfelelően sürgette e feladat megoldását. »Magyarország kiváltságos lakosihoz« című munkájában erre vonatkozóan a következők olvashatók : »Pest