Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31

44 GÁRDONYI ALBERT De nem csupán Budapestre, hanem Budapest környékére is kiterjedt a figyelme s ennek fellendítésével Budapest szépségének az emelését is szolgálni vélte. A Jelenkor 1845 február 9-i számában erről a következőket írta : »Budapestnek legnagyobb csorbája az, hogy könnyen, biztosan és jutányosán-elérhető falusi lak híja miatt alig van olyan kiterjedésű város, melyben a tavaszi és nyári lakás olly felette ízetlen volna, mint éppen honunk közepén, s min egyedül számos, minduntalan a városbúi kiinduló és ismét a városba visszatérő gőzös (gőzhajót ért alatta) segíthet ; mert álljanak ezek csak egyszer kellő számban fel s mindazon helységeken kivül mint Promontorium, Tétény, Bogdány, s. a. t., mellyek magukra csakhamar más képet öltendenének, még ezer meg ezer falusi ház fog a Dunapartján épülni s Budapestet olly fővárossá emelni, hogy még az is örömest felkeresi lakhelyül, ki most világért sem ütné fel sátorát, vagy azt kénytelenségbül vagy csak elvbül s áldozatként cselekszi.« Ugyanezt a gondolatmenetet folytatta a Jelenkor 1845 február 13-i számában, ahol a következők olvashatók : »Hová megyén most a budapesti lakos nyáron, hogy egy kissé kiszellőztesse magát, kérdem? — A pesti síkra állítsa vagy szűk udvarába szorítsa kisdedeit, hogy portul ellepve, a lombtalan vidék tikkasztó legétől elaszva vagy szűk udvarfalai közé kalickázva, még a testi erő és egészség azon tulajdonátul is megfossza őket, melly legnagyobb kincs s mellyet ekkép legalább, ha egyebet nem, minden atya övéi számára legféltékenyebben megóni, megőrizni köteles? Vagy tán a budai hegyekbe vigye? Hiszen, fájdalom, azokat is szinte lombtalanná tette az annyiakban magamagát leginkább sújtó emberi kéz. A budai hegyek ellen mindenesetre az a kifogás, hogy olly igen nehéz, bizonytalan és aránylag olly drága az odajuthatás. Ez pedig főszempont. — Mi lenne, kérdem, például Promontor, Téténybül, s. a. t., ha oda és onnan csekély díjért rendesen naponként, sőt óránként menne és jönne gőzös? —Hát micsoda képet mutatna Budapest és vidéke még akkor, ha Óbuda felső tövétűi kezdve, hol régi Aquincum állott és számtalan meleg forrástul ömledez a táj, Bogdányig, sőt Visegrádon át Esztergomig ezer meg ezer lakház, mellybül szerencse és megelégülés mosolyogna, ékesítené fejedelmi Dunánk partjait? Ki nem látja, mennyire emelkednék ezáltal honunk szive? S ugyan álom ez, mit itt előhordok? Én nem hiszem«, s valljuk meg, hogy teljesen igaza volt Széchenyinek, mert a környező vidék fellendülése tette igazán naggyá és széppé Budapestünket. De közelebbi célkitűzései is voltak Széchenyinek. Felismerte a budai Kamaraerdőben rejlő nagy értékeket és ezeket Budapest javára akarta hasznosítani. A Kamaraerdő már a XVIII. század végétől kezdve kedvelt kirándulóhelye volt a budapesti közönségnek, s ebből a kirándulóhelyből Széchenyi a budapesti lakosság számára nyaralótelepet akart teremteni. Már az 1830 október 23-i budavárosi gazdasági bizottsági ülés jegyzőkönyvében nyomát találjuk annak, hogy a Kamaraerdőt nyaralóteleppé akarták fejleszteni. A választott polgárság először felkarolta ezt a tervet, 1831 június 17-i ülésében azonban már ellene foglalt állást. Mindamellett a szószóló a választott polgárság 1832 június 25-i ülésében ismét szóba hozta ezt a tervet azzal az indokolással, hogy előkelő urak (mehrere hoche Herrschaften) hajlandók lennének ott telket venni s azon nyaralót építtetni. Ámbár a szószóló nem nevezte meg az említett előkelő urakat,