Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)

Csernyánszky Mária: A Valero-család a régi Pest művészettörténetében 194-213

196 CSERNYÁNSZKY MÁRIA Az 1776 és 1783 között eltelt hét év alatt végzett munkásságuk nyomait eddig még nem sikerült felfedeznünk, de annál gyakrabban hallatnak magukról 1783 után. Valero István selyem- és fátyolgyártó (Seiden, Flohrfabrikant) és neje (Anna Maria geborene Ottin) 1783

11

) júniusában megveszi I^eyrer András két hold nagyságú szántóföldjének egyik felét. A telek másik felét pedig Valero Tamás ugyancsak selyem- és fátyolgyártó vásárolja meg. E kétholdas földdarab lesz a későbbi nagyszabású Valero-selyemgyár magva. A következő években a két testvér további vételekkel gyarapítja a gyár telkét,

12

) amely végső kiterjedésében közel 10.000 négyszög8. A terézvárosi, XVIII. sz.-i Valero-gyár a Hild-féle átalakításokkal. ölet tesz ki.

13

) Az 1783-ban szántóföldnek jelzett puszta területet a Királyutca (König-gasse), Akácfa-utca (Kleine Akazien-gasse), Dob-utca (Drei Trommel-gasse) és a hajdani Gyár-utca (Fabrik-gasse) határolta. A nemese ségkérő folyamodvány e telektömböt így jellemzi : »Terrénum..... sabulosum, sterile et incultum« (homokos, terméketlen és műveletlen terület). B telken a Valerók néhány év alatt nagyszerű kerteket létesítettek. A konyhakerten és gyümölcsösön kívül a selyemhernyó-tenyésztés számára nélkülözhetetlen eperfákat ültettek.

14

) A Király-utcára nyíló telekrészen emelték a nagyszabású selyemgyárát : »Aedificium nobile sua amplitudine, soliditate et splendore . . ;.«

15

)