Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Csernyánszky Mária: A Valero-család a régi Pest művészettörténetében 194-213
A VAIvERO-CSAtÄD A RÉGI PEST MŰVÉSZETTÖRTÉNETÉBEN 197 B gyárépületet eredeti XVIII. századi alakjában nem ismerjük. Bddig ismert egyetlen ábrázolása a Vasquez-féle topográfiai metszetsorozatban maradt fenn, amely azonban nem őrzi az épület eredeti — XVIII. századi — képét, hanem későbbi hozzáépítéssel bővült alakját mutatja be. Bz az épület, amely a régi Pest egyik legjelentősebb művészeti alkotása lehetett, sajnos, teljesen elpusztult, helyén sivár bérkaszárnyák emelkednek. Mi sem mutatja ma már y hogy e helyen a város egyik nevezetessége és építészeti látványossága állott. Mielőtt ezen épület műtörténeti méltatását megkísérelnők, szeretnénk néhány pillantást vetni a kor építőművészetére. A XVIII. századi Burópaban a művészi és szellemi élet, valamint a divat irányító tényezője Franciaország. A Lajosok udvarának fényé beragyogta egész Európát. E csodálatos pompa utánzásra csábított. Európa-szerte azt látjuk, hogy nemcsak az uralkodók és arisztokraták, hanem még a kisebb nemesség, sőt a polgárság is a maga társadalmi és anyagi helyzetének keretén belül igyekezett valamit magáévá tenni Versailles csillogásából. A többi európai államban békés, folyamatos fejlődésbe kapcsolódott a franciáknál kibontakozott új stílus. Hazánkban azonban az ország nagy területe másfél századig a török kezében volt. Bzen idő alatt minden művészeti élet szünetelt. Buda felszabadítása után országszerte megindult az építkezés, gyorsabb ütemben azonban csak Mária Terézia korának barokk, rokokó művészetében fejlődött ki. A középponti fekvésű Budán és Pesten élénk építőmunka folyt. Budán a vár helyreállítására került először a sor. 1 ^) A síkon fekvő Pest nagyarányú építészeti tevékenységével túlszárnyalta az ősi Budát. Középületek, klastromok, templomok és paloták egész sorát emelték e néhány évtized alatt Pesten. Hogy közülük csak néhányat említsünk meg : az invalidusok kaszárnyája (mai Központi Városháza), az akkori Pálos-templom és kolostor (mai Bgyetemi-templom és papnövelde) és az azóta lebontott Grassalkovich-palota, mely a Ferenciek-terén állott. 17 ) A hódoltságból felszabadult Pest építőmesterei többnyire idegenből ideszakadt, de a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó és hamarosan polgárjogot nyert egyének. 18 ) A pesti és budai építőmesterek céhének Mária Terézia korában nagy hatalma volt, sok kiváltságot élvezett (pl. az egész ország területén joguk volt építeni). A mestervizsga rendkívül szigorú volt, főkép elméleti kérdéseket ölelt fel : rendszerint valami bonyolult épület, vagy templom terveit kellett elkészíteni. A szigorú vizsgára jellemző, hogy egy híres pesti építődinasztia első tagja — névszerint Zitterbarth Mátyás — nem felelt meg a mestervizsgán, mert terveiben kevés önállóságot találtak (1781-ben). Hiába rendelkezett kitűnő és magas helyről származó ajánlásokkal. 19 ) Különösen nagy súlyt helyeztek arra, hogy a tervező építész teljesen eredeti módon, külföldi példa felhasználása nélkül oldja meg feladatát. B körülményre azért is hívjuk fel a figyelmet, mert ebből kiviláglik, hogy nem tulajdoníthatók kiválóbb XVIII» századi épületeink tervei kizárólag közismert külföldi mestereknek, hiszen itt helyi magasabb művészképzéssel és műkritikával találkozunk.
