Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Gárdonyi Albert: Széchenyi István szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében 1-31
• SZÉCHENYI ISTVÁN SZEREPE BUDAPEST FŐVÁROSSÁ FEJLESZTÉSÉBEN 9 pompás s fényes színháznak.« (Id. m. 50. 1.) A József-teret viszont azért vélte e célra alkalmasnak, mert »az építendő magyar színháznak olly helyen kellene rakatnia, mellynek választása által Pest kellemei s szépsége is lehetőkép legsikeresebben magasíttatnának.« (Id. m. 44. 1.) A József-térre vonatkozó elgondolást el kellett ejteni, mikor Pest vármegye 1834 március hó 3-án kelt felhívására a pestvárosi választott polgárság 1834 április hó 12-i illésén úgy döntött, hogy nem csupán telket hajlandó adni a felépítendő magyar színház céljaira, hanem magát a színházat is felépítteti, amint annak idején a díszes kiállítású német színházat is felépíttette. Határozatának megvalósítása érdekében azonnal különbizottságot küldött ki, melynek hivatása a színháztelek kijelölése volt. Ez a bizottság 1835 január 28-án kelt jelentése szerint hosszas keresés után abban a telektömbben állapodott meg, melyet a nádor már előzetesen az építendő új harmincadhivatal és városi mérlegház céljaira a Dunaparton kijelölt. (Gárdonyi: Pest városa és a Nemzeti Színház = Városi Szemle XV. évf. 49—50. 11.) Bz a telektömb a Szépítőbizottmány vagyonállagához tartozott és eredeti rendeltetésétől eltérő célra csupán a nádor hozzájárulásával volt felhasználható. Ámbár a kereskedő-testület nem látta szívesen, hogy a dunai áruforgalom középpontjában álló terület színház céljaira használtassék fel, s aggályait nyomós okokkal támogatta, a nádor Széchenyi hathatós közbenjárására 1835 november hó 13-án mégis úgy döntött, hogy a mai főkapitánysági palota előtti térségből 600 négyszögölnyi terület ingyen engedtessék át a felépítendő magyar színház céljaira. Ámbár Széchenyi idézett munkájában azt olvassuk (42 1.), hogy középületek elhelyezésénél elsőrangú fontosságú feladat a megfelelő hely kiválasztása, mert »ha alkalmatlan helyre vannak építve, mód nélkül csorbítják a város kellemét«, mégsem bizonyítható, hogy a dunaparti hely kiválasztásában Széchenyinek része lett volna. Az azonban kétségtelenül megállapítható, hogy a kiválasztott hely megszerzésében oroszlánrésze volt, mert 1835 november hó 4-én a következőket írta Tasner Antalnak (Széchenyi István levelei II, köt. 156. 1.): »A városnak én bizony inkább akasztófát, mint színházi fundust kértem volna a főhercegtől«, aminek az a magyarázata, hogy Széchenyi lelki szemei előtt ekkor már a Nemzeti Színház gondolata lebegett, amivel szemben a város urai a német színházhoz hasonlóan városi színházat terveztek, amelynek jövedelme természetszerűen a várost illette volna. A kiválasztott hely alkalmatlan volta indította Széchenyit arra, hogy a Grassalkovich Antal által 1835 szeptember 22-én adományozott telken tervezett vármegyei színház építését ellenezze, mert ez a telek addig falerakóhelyül szolgált, s környéke éppen nem volt vonzónak mondható. Állásfoglalásával sikerült is egyidőre megakadályoznia a megkezdett, építkezés folytatását, s ennek tulajdonítandó az is, hogy a színházépületben a vármegye urai is csupán »interimalis alkotású theatrum«-ot láttak, mely a dunaparti színház felépítése után egyéb színházi célokra fordítandó. A dunaparti színház ügyében az 1832—36. évi országgyűlés alatt Széchenyi élénk tevékenységet fejtett ki, 400.000 forint megszavazását illető indítványa azonban elbukott, s az 1836. évi XLJ. t.-c. a döntést a következő országgyűlésre halasztotta. Ekkorra azonban már készen állott
