Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175
ÓBUDA KÖZIGAZGATÁSÁNAK HÚSZ ÉVE 1746—1766. 167 erkölcstelen merénylet stb. fehér hollóként szerepel a tanácsülési jegyzőkönyvben. A polgári perek, tehát a magánjogi jogviszonyt sértő cselekmények orvoslásai, javarészben hagyatéki ügyek, adósságok, adás-vételi megállapodások, szolgálati jogviszony sérelmei, zálogügyletek stb. körül felmerült vitákkal foglalkoznak. A bíró és a tanács által kiszabandó büntetések tekintetében szintén az Instructio rendelkezik. Hatalmat ad a bírónak és a tanácsnak arra, hogy önállóan és legjobb belátása szerint szabjon ki pénz- és botbüntetést azokban az esetekben, amelyekben reá ruházta az igazság szolgáltatását. A hatáskörüket meghaladó, súlyosabb természetű ügyeket azonban az úriszék eljárása alá kell bocsátani. 106 ) Külön intézkedik az Instructio a lopás büntetéséről és elrendeli, hogy szigorúan büntessék. Kifejezetten nem mondja ugyan meg, hogy milyen mennyiségű büntetést szabjon ki érte a tanács, csak azt jelzi, hogy nyilvánosan, az istentisztelet után szigorúan büntessék meg a vétkeseket. Hogy a lopásra kiszabandó büntetést az Instructio rendkívül keménynek szánta, az kiviláglik abból, hogy ismételt esetben megköveteli a bűnösnek a városból való szégyenteljes kiűzését. 107 ) Sem az Instructio által megállapított jogsértések, sem az azokra kiszabni rendelt büntetések nem meríthették ki mindenestől az életben felmerülő eseteket. Az óbudai igazságszolgáltatás éppúgy nem nélkülözhette az országos jog vonatkozó rendelkezéseit, mint bíráinak igazságérzékét és az adott körülmények között a helyzetek bölcs mérlegelését. Az óbudai bíró és a tanács valóban meglepő jogérzékről és igazságszeretetről tesz tanúságot a jogesetek elbírálásánál, és bár ítéleteiben általában szigorú, sohasem megy el bekötött szemmel vagy tompa érzéketlenséggel a jus aequum által nyújtott lehetőségek mellett. 1757-ben az öreg Periinger János, bizonyára egy kissé kapatosan, megsérti a hegymestereket Harrer Pál városi bormérő kocsmájában, mire azok sérelmük orvoslásáért a tanácshoz fordulnak. A tanács tekintettel van Periinger öreg korára és figyelembe veszi azt a körülményt is, hogy ő a káplán előimádkozója. Mint öreg embert és mint egyházi ügyekben érdekelt személyt nem bünteti a megszégyenítő botütéssel, hanem pénzbírsággal sújtja. Meg kell követnie azonban nemcsak a sértett feleket, hanem azok hivatali fejét is, a telekispánt. 108 ) Nyilván hivatali működésüket kifogásolta sértő szavakkal. Más esetben — Hegyi István és Sztankó Mártonné kölcsönös becsületsértési esetében — ismeri a tanács a sértésnek sértéssel való rekompenzáció ját. Kilátásba helyezi azonban az ítéletben, hogy az asszony húsz korbáccsal lesz büntetendő, ha ismételten okozója lenne hasonló kölcsönös sértegetésnek, aminthogy a fölmerült esetben is ő volt a kezdeményező. 109 ) A tanács egészen kiváló jogérzékéről tanúskodik a Raab Frigyes panaszára hozott ítélet. Gnór Márton sérti meg a panaszttévőt gyalázkodó szavakkal. Megállapítja a tanács, hogy a terhelt bizonyos kifürkészhetetlen szenvedélyből követi el gyalázkodásait. ítéletében nem elégszik meg a sértett egyszerű megkövetésével, sőt a pénzbírságot sem tartja elég hatásos büntetésnek, bár azt is kiszabja. Ellenben oda kell mennie a sértegetőnek arra a helyre, ahol a sértést elkövette. Ott a sértés színhelyén kell megkövetnie a panaszost mindazok előtt, akik fültanúi voltak a gyaláz-
