Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175
152 BÀRACZKA ISTVÁN \-' Az esküdteknek a város érdekében kifejtett munkálkodása az Instructio rendelkezései szerint úgyszólván teljesen ingyenes. Javadalmazásukról nem történik intézkedés. Erkölcsi tekintetben jutalmuk a lakosság részéről kijáró köteles tisztelet és hivatali tekintélytik megbecsülése. Tekintélytik és személytik fokozottabb védelme nemcsak személyes előnye áz esküdti testületnek, mert az közvetve a közigazgatás eredményes működését is biztosítja. Őrködik is gondosan a tanács, hogy tagjainak becsületén csorba ne essék. Szigorú büntetéssel sújtja az esküdti tekintély ellen vétő, magukról megfeledkezett polgárokat. Dorsch Jeromos esküdt panaszolja be egy ízben egy polgártársát, mert az őt a felső községi kocsmában immár másodszor nyilvánosan tiszteletlen szavakkal illette. Tizenöt botütésre ítéli a tanács az esküdt megsértőjét, bár az azzal védekezik, hogy italos állapotban követte el tettét. A szigorú büntetést azzal indokolja az ítélet, hogy inas alkalommal jobban becsülje meg á sértegető a tanács tagjait. 38 ) 1763-ig az óbudai esküdt anyagi támogatásban nem részesült a város részéről. Azért az időért azonban, amelyet a közösség érdekeinek szolgálatában tisztes polgári foglalkozásától elvont, valamiképpen addig is kártala^ nítani kellett, és a város vezetőiből nem is hiányzott az erre irányuló jóakarat. így részestilt a beadványok és panaszok után fizetett panaszbeadványi illetékben. Közügyben való kiküldetéséért 18 krajcár napidíjat, valamint élelmezési költséget kapott. 39 ) A bizottságokban való részvételükért szintén juttattak számukra bizonyos térítést. így pl. a Seyrer János Mihály szőlejében szerencsétlenül járt svábországi lakatoslegény, bizonyos Diedrich Macharus hag3^atéki számadásában 1 forint 30 krajcárt számolnak el az ügyben eljáró három esküdt díjazására. 40 ) 1762-ben az esküdti szolgálat terhei már annyira megszaporodtak, és az esküdtek közügyekben való fáradozásai pedig olyan mértékben megnövekedtek, hogy méltányosnak és szükségesnek érezték — a közügyekért kártvallott saját gazdaságuk némi kárpótlása érdekében — bizonyos saláriüm engedélyezéséért az urasághoz fordulni. Kérelmük meghallgatásra talált. Az 1762 december 5-Í földesúri határozatban rendezik az esküdtek saláriumát a bíró fizetésével együtt. »Hogy pedig a tanácsbéliek is, akik mind az igazságnak ki szolgáltatásában, mind pedig az egész köz jónak Vagy terhnek folytatásában mindennapi szolgálatokat tesznek, és az egész község terhét tulajdon gazdaságok, vagyis mesterségek hátra maradásával viselik, csak valamennyire is meg jutalmaztassanak és annyival szívesebb szolgálatra ösztönöztethetnek, kinek kinek a praescripta die prima Jänuarii anni venturi 1763. fizetés fejében a város cassájábul húsz forint, id est 20 fr rendeltetik; az egyéb köz terheket mindazáltal, valamint ekkoráig, úgy ezután is a Szegénységnek könnyebbségire supportálni tartoznak.« 41 ) ' {•• : A tanács mellett szintén testületi szervként, 1761 ótá níűködik —- amint más vonatkozásban már említettük — az úgynevezett külső tanács (äusserer Rath), melynek tevékenységéről semmi közelebbit néni * hagytak reánk forrásaink. Huszonnégy tagból állott, és belőle egészítették ki az esküdtek testülétét. A tánácsülési jegyzőkönyv szerint feladata volt a várost érintő kérdések tárgyalásánál a város közönségét képviselni. 42 ) Tagjai a következők :
