Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175
148 BARACZKA ISTVÁN A bírák sorából messze kimagaslik Genski Simon alakja. Ő sem, valamint a többi óbudai bíró sem hivatásos közigazgatási ember. Tisztes polgári foglalkozását tekintve mészárosmester. E mellett földjei és szőlei vannak, amelyeken gazdálkodik. Hat élő gyermek atyja. Bírói működését osztatlan bizalom kíséri mind a város, mind az uraság részéről. Élénk bizonyság erre maga az a tény, hogy 1746 és 1766 között nem kevesebb mint nyolc ízben ül a bírói székben. Ha ehhez hozzászámítjuk az 1746 előtti éveket, Genski Simon tizenegy esztendeig állt az óbudai közigazgatás élén. Sokat dolgozik a város érdekében. Az első években ő maga vezeti sajátkezűleg a tanácsülési jegyzőkönyvet is. Bizonyítja ezt kezevonásának azonossága mellett az olyan természetű bejegyzés is, aminőt pl. 1746 március 22-én tett a tanácsülési jegyzőkönyvbe. Itt ugyanis első személyben és magát nevén nevezve írja, hogy a tanácsot összehivatta. 24 ) Bírói működésében igazságos és emberséges. Hű őrizője a város javainak, nem egyszer kölcsönökkel segíti ki a város gazdaságának kátyúba jutott szekerét. Egyházának tevékeny fia, akinek nem csekély része van a Szent Péter és Pálról elnevezett plébániatemplom felépítésében. Ennek számadásai az ő kezevonását őrzik. 1758 július 16-án készíti el végrendeletét, amelyet azonban 1759-ben kiegészíteni kénytelen. Ebben az évben születik ugyanis hatodik és egyben utolsó gyermeke, György János. A gondos családfő nem hagyja ki földi javainak elosztásából újszülött gyermekét. Józan és szorgalmas életében tetemes vagyonra tesz szert. Hat gyermeke mindegyikére 400—400 forint készpénzt hagyományoz az ingatlanokon felül. Munkájának és értékének ő maga tudatában van. Végrendeletét nem hitelesítteti tanukkal. Zárószavaiban, egyszerűen megtiltja, hogy utolsó akaratával bárki is ellenkezzék. 25 ) Végrendeletét 1760 október 21-én hirdették ki, tehát Genski Simon ebben az időpontban már nem élt. Óbuda városát mint hatóságot a bíró és a tanács együttesen képviselte. Erre mutat az Instructio minden egyes pontja, amelyben jogokat ruház a városra, illetőleg kötelességeket ír elő számára. Ilyen esetekben mindig a Richter und Rath, Richter und Geschworne kifejezéseket használja. Ugyanilyen záradékokkal találkozunk a város hivatalos iratain, rendelkezésein, ítéletein, valahányszor mint hatóság tesz közzé valamit. A bíró feladatköre tehát hatósági tekintetben egybevág a tanácséval, amelynek fejeként működik. Mint a földesúri város első polgára és mint a városi hatóság feje azonban fokozottabb felelősséggel látta el tisztét. A nem hatósági ügyekben, elsősorban a város gazdasági vonatkozású kérdéseiben, a bíró szava súlyosan esett a latba. Számára külön rendelkezési alapot biztosítottak, amelyről ä városi számadástól függetlenül külön számadást vezetett. Az óbudai egyház ügyeit intéző szűkebb bizottságban éppúgy vezető szerepet töltött be, mint a földesúrral, vagy a földesúr megbízottaival való tárgyalásokban; Atyja volt a városnak e tisztség minden felelősségével és gondjával. Kötelezettségeivel szemben bizonyos anyagi és erkölcsi ellenszolgáltatásokat élvezett a bíró a város részéről. Erkölcsi tekintetben mindenekelőtt köteles tiszteletet és tekintélyének megbecsülését biztosította számára a lakosság, ami egyúttal elengedhetetlen feltétele volt a városi ügyek sikeres vitelének. Tudatában volt ennek az Instructio szerzője is, mert a 7. pontban lelkére köti a lakosságnak, hogy a város tisztviselőit, elsősorban
