Tanulmányok Budapest Múltjából 9. (1941)
Baraczka István: Óbuda közigazgatásának húsz éve, 1746-1766 142-175
144 BARACZKA ISTVÁN jában számottevő értékek heverjenek parlagon és negyedannyi porta fizesse számára szolgáltatásait, mint amennyit a mezőváros falai közé befogadni nagyobb terjeszkedés nélkül is képes volt. A kérdést magyar telepesekkel megoldani a török-vész utáni körülmények között még abban az esetben sem tudta volna, ha az 1514. évi jobbágyháború megtorló következményei nem csökkentik a jobbágyság különféle szabadságait egyetlen, teljes szabadsághiányra. 13 ) Ilyenformán — az akkori szokásnak megfelelően — a telepítést külső országbeliekkel, nevezetesen németekkel kellett megoldania. A telepítés meg is történik és a XVIII. század közepére Óbuda lakosságának háromnegyed része már német. A német telepesek beköltözése Óbuda városi jogállásában hátrányos változást nem idézett elő. Magával a lakossággal, a város közönségével (Gemeinde) a földesúr, gróf Zichy Miklós, még 1738-ban bérleti szerződést (contractus arendatitius) köt, 14 ) amelyben pontosan körvonalazzák egyrészt a lakosság kötelezettségeit, szolgáltatásainak mértékét és mikéntjét, másrészt a földesúr részéről adandó kiváltságokat. Ezek a kiváltságok magukban véve a lakosok (Mitnachbar, Nachbarschaft) személyes jogállását érintik és csak ezeken keresztül a városét. A városra vonatkozólag gróf Zichy Miklós külön intézkedik, az úgynevezett Instructioba.il , amelyet 1746 január elsején írt alá. Belőle határozhatjuk meg a XVIII. század közepére vonatkozólag Óbuda városi jogállását. létrejöttének indítékaira részben az óbudai állapotok, részben gróf Zichy Miklós személyes körülményei világítanak rá. A telepítéskor Óbudára költözött németség a város hagyományait és természetesen saját érdekeit is féltve őrző magyar lakosságra talált. Ez a magyarság, mely a felszabadulás után magyar bíróval és magyar tanáccsal az élén indítja el a város életét, a jog és méltányosság szerint nem zárhatta ki a város vezetéséből a többségben letelepedett németajkú jövevényeket. Talán éppen hagyományait és jogait féltve, bizonyára nem hallgatta el bírálatait és véleményét a telepesekből kikerült városi vezetőkkel szemben. De maguk a vendégek sem kerültek egy községből, esetleg egy városból Óbudára és ki többet, ki kevesebbet várt el a honfitársaikból lett városi tanácsnokoktól és bírótól. Az egy községbeliek bizonyára nem dobtak követ a közülük kikerült városi elöljáróra, míg mással szemben aligha fukarkodtak a bírálattal. Maga a tanács is, időnkint változván, tagjainak választásakor több torzsalkodásra szolgáltathatott okot. A jogtalan, vagy annak érzett mellőzés akkor is televénye volt az egyenetlenségnek. Amíg a sokszor oktalan és egyéni szempontból fakadó bírálat a városi vezetők tekintélyének megrendüléséhez vezetett, addig a kicsinyes személyi sérelmekből eredő egyenetlenség kerékkötője volt a fejlődést biztosító városi ügyvitelnek. Maga Zichy Miklós közvetlenül jól láthatta a bajok forrásait. Magas kitüntetései ellenére visszavonulva élt feleségével, gróf Berényi Erzsébettel uradalmainak központjában, Óbudán. Birtokainak vezetését nem bízta teljességgel szolgai kezekre. 15 ) Akár saját tapasztalatainak vonta le tanulságait, akár jól megválasztott tanácsadóinak jelentéseire hallgatott, nem mulaszthatta el, hogy a város életének káros csökevényeit közvetlen beavatkozással le ne nyesse és az egészséges fejlődésre utat ne mutasson, így született meg az Instructio, amely a közösségnek a földesúrral szemben
